Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)

Kovács Léna: Székely Gábor és Zsámbéki Gábor oroszdrámarendezései

térő előadásokat? A vizsgálat során kiderült, hogy mégis van alapja az effajta beállításnak. Először is, mind Székely, mind Zsámbéki eddigi rendezői életmüvében szembeszökően nagy számban fordulnak elő orosz, illetve szovjet darabok. Székely Gábor rendezései: Csehov: Sirály

. 1971. Szolnoki Szigligeti Szinház; Csehov: Három nővér

. 1974. Szolnoki Szigligeti Szinház; Szuhovo-Kobilin: Tarelkin halála

. 1981. Nemzeti Szinház; Bulgakov: Menekülés

. 1984. Katona Jőzsef Szinház. Zsámbéki Gábor orosz-szovjet oeuvre-je még szélesebb: Csehov: Ivanov

. /főiskolai előadás/; Osztrovszkij: A művésznő és hódoléi

. 1970. Kaposvári Csiky Gergely Szinház; Csehov: Sirály

. 1971. Kaposvári Csiky G

ergely Szinház; Csehov: Ivanov

. 1978. Kaposvári Csiky Gergely Szinház; J. Olesa: A három kövér /mesejáték/, 1978. Kaposvári Csiky Gergely Szinház; Gorkij: Éjjeli menedékhely

. 1979. Nemzeti Szinház; Csehov: A manó

. 1982. Katona József Szinház. A jelentős számbeli arány mellett a minőségi tényezők is befolyásoltak döntésemben. A maga idején emlékezetes vihart kavart s jótékony hatással volt a megújuló magyar Csehov-játszásra a két S irály-előadás. A kaposvári Ivanov a hetvenes évek vége értelmiségi közérzetének riasztóan pontos képét adta. De elegendő csak arra utalnunk, hogy 1983-ban Zsámbéki A manó rendezése, 1984-ben pedig Székely Menekülés

e kapta meg az évad legjobb előadásának járó elmet. A két rendezővel folytatott személyes beszélgetés megerősített abban, hogy noha vonzódnak az orosz drámairodalomhoz, ezt a komplex érzést csak nagyon nehezen tudják megfogalmazni, körüljárni. Mindketten tiltakoztak a definíciók ós általános megfogalmazások ellen. Ugyanakkor a konkrét darabértelmezések során kitapintható pontossággal kirajzolódott a két rendező egymástól eltérő, de egymásnak sok mindenben megfelelő képe az orosz drámáról, s mindketten megfogalmaztak egyfajta érzelmi kapcsolatot is ezzel a drámairodalommal. Ezért a dolgo-