Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)

Kovács Léna: Székely Gábor és Zsámbéki Gábor oroszdrámarendezései

téré: "És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: nincs boruk. Monda néki Jézus: mi közöm néked te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én érám. Monda az anyja a szolgáknak: valamit mond néktek, megtegyétek. És monda nékik Jézus: töltsétek meg a vödröket vízzel. És megtolták azokat szinig. És monda nékik: most merítsetek és vigyetek a násznagynak, És vittek." És ekkor beugrott: ott a kút! Van honnan meríteni! Ugyanis a csoda legfontosabb eleme ennek a történetnek. Tehát nem is kell hozzá más, az almafa pedig éppen jó lesz bibliai környezetnek. Valószínű, hogy ha nincs kút, ez a jelenet sose kerül bele a színdarabba. Nem lehet véletlen, hogy az út képe volt az elsó, amely eszembe jutott, hiszen magáról a dramatizációról is igy gondolkodom: magunk választotta út, hogy egy másik alkotás univerzumát bejárjuk, és róla képet kapjunk. Szükségük van-e rá a müveknek, hogy interpretáljuk őket? Nincs. De nekünk szükségünk van rá, hogy újból ós újból birtokba vegyük őket. KERÉNYI FERENC : Ugy tudom, két fiatal kollégánk is készült korreferátumra. Elsőként felkérem Kovács Lénát, a Magyar Színházi Intézet tudományos munkatársát. KOVÁCS LÉNA: SZÉKELY GÁBOR ÉS ZSÁMBÉKI GÁBOR OROSZDRÁMARENDEZÉSEI E dolgozatban azt tűztem ki feladatul, hogy a Katona József Szinház két rendezőjének életmüvében meghatározzam az orosz ós szovjet darabokból készült rendezéseik helyét, s ugyanakkor kifaggassam őket arról is, hogyan gondolkodnak az általuk színpadra vitt - elsősorban orosz klasszikus és félklasszikus - drámákról. Felmerült a kérdés, hogy nem erőszakolt-e az ilyenfajta témaválasztás. Hogyan lehet a rendezői életműből önkényesen kiszakítani időben, térben és tartalomban az olyannyira távoleső, rendezői koncepcióban annyira el-