Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)

Király Istvánné: A szovjet dráma Magyarországon 1945-től napjainkig

szinpadi környezet helyett stilizált, sokféle variációra képes játékteret képzelünk el. Ettől a döntéstől persze nemcsak a diszlet, hanem a játék stilusa is függ, sőt befolyásolja a darab dramaturgiai szerkezetét is, hiszen igy már minden különösebb nehézség nélkül, a tér logikájának ellent nem mondva szabadon megjeleníthetők az álmok, látomások és emlékek. Első nekifutásként különböző, egymást metsző utak hálózatát képzeltem el a színpadon, jelezve az élet útjainak erdejét. De csakhamar rájöttem, hogy ez az idea megvalósítva ugyanolyan nehézkessé tenné a darab szinpadi bonyolítását, mintha realista környezetet építenénk, S ekkor rájöttem, hogy tulajdonképpen nem is az utak, hanem az utak választása a fontos az élet kereszthelyzeteiben. Ha viszont ez a fontos, akkor ehhez elegendő egyetlen keresztút ábrázolása is. Ám ha keresztút, akkor legyen már kereszt. Megközelítőleg ilyen logikát követő vázlatrajzok sorozatán át jutottam el az első ötlettől a végleges diszletelképzelésig. Ez egy hatalmas, az egész színpadot betöltő, felső részével a sáros földbe fúródó megdőlt kereszt lett, A kereszt lapja olyan széles volt, hogy rajta több ember kényelmesen mozoghatott egymás mellett, és igy egyben utat is ábrázolt, A megdőlt kereszt szárai alatt folyosók képződtek, amelyek kiválóan alkalmazhatók voltak különféle enteriőrök bemutatására, S végül a kereszt szárai közé zárt területek is felhasználhatóvá váltak a külső vagy belső helyszínekhez. Ez a diszlet szabad kezet adott nekem, hogy tetszés szerint válogassak a regény epizódjai között, sőt bizonyos esetekben önállóan inspirált a dramatizálásban. Igy történt ez például a kánai menyegző esetében. A diszlethez tartozott még néhány kiegészítő elem; a megdőlt kereszt legmagasabb pontján egy almafa, amely fokozatosan elhullatja gyümölcseit ós levélzetét. Az alamafával szemben, azon a ponton, ahol a kereszt a földbe fúródik, egy kút állt. Eredetileg azért került oda, mert a darabban szükség van vizre. /Például amikor Dmitrij lemossa magáról a vért./ A kánai menyegzőről először azt gondoltam, hogy hiába tetszik annyira, mégsem tudom ezt megcsinálni a színpadon, mert ehhez külön diszletet kellene épiteni. Aztán felfigyeltem az evangéliumoknak erre a részle-