Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)

Király Istvánné: A szovjet dráma Magyarországon 1945-től napjainkig

a saját ürülékével, és arra kényszeritette, hogy egye meg az ürüléket. Mindezt pedig azért, mert a gyerek éjszaka nem kéredzkedett ki, E történet lelki szadizmusa engem jobban megrázott, mint az előbbi vandalizmusa. Talán azért volt rám nagyobb hatással, mert bárhol, bármikor megtörténhet, mert mindennapi lehet, ellentétben az elsővel, amely nem hétköznapi brutalitás, Mig azonban a korábban emiitett fizikai brutalitások ábrázolásában még van valami esély arra, hogy azt is szerencsétlennek érezzük, aki bántja a másikat, addig az utébbl két esetben ez a lehetőség föl sem merül. Az egyetemes részvétből például ez az anya azért van kizárva, mert az ő kegyetlenkedése olyasvalakivel történik, aki a kollektiv bűnösség kötelékeitől még mentes, bűntelen létező, gyermek. Ezt a brutális jelenetet tehát másként kell kezelnünk, mert egy másik fontos gondolatkört is bekapcsol a darabba: az ártatlanságot. Terjedelmét tekintve a regény mellékszálának, jelentőségét figyelembe véve azonban a fővonallal egyenrangú, azt szervesen kiegészítő szálnak éreztem kezdettől fogva Iljusa történetét. Dosztojevszkij teljességre törekvő szemléletének megnyilatkozását láttam ebben is, és ezért meglepve tapasztaltam, hogy ezt a szálat valamennyi dramatizáló elhanyagolta. Amikor végre elhatároztam, hogy belevágok a regény drametizálásába, első pillanattól fogva tudtam: Iljusa történetének szerepelnie kell a darabban. Mintha az iró a név hasonlóságával /Iljusa-Aljosa/ is jelezni kívánta volna, hogy ez a két alak egy tőről fakadt két virág: a világban szintén létező tiszta ártatlanság különböző küldetésü képviselői ők. Egyikük a létével, másikuk a halálával válik példázattá. Az én dramatizációm tizennyolc képéből csupán három kép jutott ennek a meseszálnak, ezek viszont a leglényegesebb akciókat tömöritették; az első Iljusa és az iskolások veszekedése, Iljusa és Aljosa, majd később a törzskapitány megismerkedése, a második a gyerekek látogatása a halálos beteg kisfiúnál, a harmadik pedig a temetése, természetesen arra nem volt mód, hogy az Iljusa-történet teljes hátterét is bemutassam: még