Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)

Király Istvánné: A szovjet dráma Magyarországon 1945-től napjainkig

önmagamnak mint rendezőnek Igazán hálás leckét adhattam föl. Ezek a részletek hallatlanul plasztikusak és sürüek, mert közvetlenül érintkeznek azzal a mélységgel:, ahol a regény drámai magva Izzik. Dramatizációjuk ezért egyszerű volt, és jóformán csak arra szorítkozott, hogy kihúztam a szövegből azokat a részeket, amelyek a prózai részletezést tartalmazták. Összehasonlíthatatlanul nehezebb dolgom volt viszont azokkal a drámai mozzanatokkal, amelyeket az Író maga sem jelenített meg, csupán utalt rájuk. Ilyen például az az emlék, amikor Fjodor az első felesége jelenlétében, aki teljes szivéből istenfélő volt, leköpi a szentképet, vagy a Szmergyakov gyermekkorát jellemző villanásnyi mozzanatok, vagy az a történet, amikor Dmitrij megveri a törzskapitányt. Tudtam, ha a regényből nekem a dráma, a drámai alaptörténet a fontos, akkor az ilyen részletek dramaturgiai helyét ós szinpadi megjelenítésük módját is meg kell találnom. Utólag visszatekintve nem állithatom, hogy ebben a tekintetben kielégítő eredményt tudnék felmutatni. Mivel jobb híján más nem jutott eszembe, megelégedtem azzal, hogy ezek a jelenetek szinte néma játékszerűen elevenedtek meg, miközben a Narrátor szövege kommentálta a látottakat. Ez a technikai fogás azonban Itt nem vált be, a jelenetek, drámai töltésüket vesztve, puszta illusztrációvá váltak. Talán csak egy helyütt sikerült olyan megoldást találnom, amely szlnpadilag is megállta a helyét, ós az előadások legnagyobb feszültséget hordozó pillanatait tudta megteremteni. Arról az emlékről van szó, amely Dmitrij és Katyerina között játszódott le, amikor a lány, készen arra, hogy szüzességét pénzért feláldozza, ellátogat Dmitrij legénylekására. E látogatás alatt Dmitrij képzeletében valóben átsuhan az a lehetőség, hogy a lányt magáévá téve megszégyenítse, ám némi lelki tusa után jobbik énje győz, és nagyvonalú, nemes gesztussal átnyújtja a lánynak azt a pénzt, amellyel Katyerina megmentheti apja becsületét. A regényben és a színdarabban is ezt a történetet Dmitrij meséli el Aljosának. Nem hagyható ki, és nem rövidíthető le, hiszen Dmitrij és Katyerina viszonyának megértése enélkül lehetetlen volna. Színpadon elbeszélve azonban ez a történet hosszadal-