Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)

Király Istvánné: A szovjet dráma Magyarországon 1945-től napjainkig

mas és fárasztó, ezért azt a megoldást választottam, hogy amikor Dmitrij elbeszélésének ehhez a pontjához ér: "már megfésülködtem, beillatositottam a zsebkendőmet, amikor váratlanul nyilik az ajtó, és ott áll előttem Katyerina Ivanovna", a színpadon valóban megjelenik Katyerina Ivanovna, és Bz elbeszélő szituáció egy pillanat alatt drámaivá változik át. Kiszorul belőle Aljosa, és döbbenten nézi. amint Dmitrij megerőszakolja, majd megszégyeníti a lányt. Katyerina ekkor eltűnik, Dmitrij pedig fölnevet öccse riadt arckifejezése láttán: "Ne félj, na, hallod?... Becsületes ember vagyok én, ha támadnak is aljas vágyaim. Nyugodj meg. Csak egy hajszál választott el ettől a pokoltól, de valójában nem történt semmi!" És akkor pontosan megismétlődik az előbb látott jelenet első fele. Katyerina ugyanúgy jelenik meg, Dmitrij ugyanolyan testtartással közeledik felé, ám abban a pillanatban, amikor ismét rávetné magát, a színész hirtelen vált, zsebéből pénzt húz elő, és átnyújtja a lánynak. Az ismétlésnek, az események visszajátszásának ezzel a technikájával nemcsak annyi történt, hogy az elbeszélt esemény láthatóvá vált, hanem megelevenedett mellette egy másik esemény is, megelevenedett a "máshogy is lehetett volna", jelezve, hogy nemcsak az tartozik a valósághoz, ami megtörtént, vagy ami történik, hanem az is, ami még nem történt meg, de az emberek képzeletében mint lehetséges történés már benne van. Az elkövetett bün és a bűnös gondolat egyaránt tényező. Ez a felismerés ébreszti majd fel később Ivánban a bűntudatot és a bíróság előtti tanúvallomás őrjöngő, zilált mondatai mögött is ez a könyörtelen logika fénylik: "Szmergyakovtól kaptam, a gyilkostól..• /-/...ő ölte meg apánkat, és nem a bátyám. Ő ölte meg, de én sugalmaztam... KI nem kívánja az apja halálát?.../-/...Nyugodjanak meg, nem vagyok őrült, csak gyilkos." A regény cselekményének fő vonala végig a realitás sikján mozog. £ realitásban azonban szerves helyük van az álmoknak és a látomásoknak is. Három megkülönböztetett jelentőségű epizód tartozik ide: "a Nagy Inkvizítor", "a kánai menyegző"