Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)

Király Istvánné: A szovjet dráma Magyarországon 1945-től napjainkig

KERÉNYI PEREHC: Köszönjük Kazimir Károly igen mólyenszántó, sok megfontolásra érdemes gondolatot felvető hozzászólását. Tárgya szerint is ehhez a gondolatsorhoz kapcsolódik, azt hiszem, Szikora János, amikor a Dosztojevszkij-adaptáció megrendezésével kapcsolatos tapasztalatairól számol be. SZIKORA JÁNOS: GONDOLATOK A KARAMAZOV TESTVÉREK DRAMATIZÁOIÓJA KAPCSÁN Életemben másodizben vállalkoztam arra, hogy regényből szinpadi müvet készitsek. De most is kísérteties hasonlósággal ismétlődött meg az, ami egyszer már Kafka A per cimü regényének adaptációja során történt. Bár vonzott a téma, mégsem éreztem magam képesnek arra, hogy az alapanyaghoz nyúljak. Kerestem tehát egy megfelelőnek látszó dramatizációt, és ezt szabályos színdarabként kezelve láttam a rendezői munkához. Ám csakhamar észrevettem, hogy a kész dramatizáció helyett egyre sűrűbben forgatom a regényt, ós egyre több olyan szálat fedezek fel benne, amely az általam kiválasztott dramatizációba bele sem került. Képzeletemet olyan, mások által nyilván nüansznak vélt mellékszálak gyújtották fel, amelyeket mindinkább meghatározó erejűnek kezdtem érezni, illetve épp e kihagyott, mellőzött részletek segítségével véltem megtalálni az utat e prózai müvek drámai magjához. Nyilván a színházi ember ösztönös vonzódása volt ez oiyan latens drámák felé, amelyek a művészi teremtés kezdeti, kaotikus szintjón, amikor a benyomások és szándékok elemi részecskéi folyton szerveződnek és bomlanak, egyre változatosabb, de még képlékeny művészi organizmusokat hozva létre, tehát a szellemi termésnek ebben a valóban forrongó bugyrában mint drámai akciók víziója már lejátszódtak egyszer, s belőlük bármi lehetett volna: tragédia, talán még opera is, ám az iró úgy döntötte el sorsukat, hogy ne drámai, hanem prózai formában szülessenek meg. A szinházi embert épp e forma által elrejtett drámai mozzanatok érdeklik. Ami körülbelül annyit tesz, mintha a geológusokról azt állítanánk, hogy őket valójában a Hold felszinén le-