Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)

Király Istvánné: A szovjet dráma Magyarországon 1945-től napjainkig

KAZUIIR KÁROLY: Én egy kicsit mindig félek az ilyen összejövetelektől, Néha elgondolom, vajon mi lenne, ha egy-egy ilyen megbeszélést a közönség előtt tartanánk, ós az rögtön reagálhatna az elméleti fejtegetésekre és arra, amit az előadásokon tapasztal. Ha jól emlékszem, már öt évvel ezelőtt számos kérdésben nem értettem egyet a tiszteletre méltó kritikus most felolvasott eszmefuttatásával. De hát azóta öt év telt el. Különösen nehéz igy, a távollétében polemizálni vele... Most tehát csak egy szakmai tévedését vetem fel. Ő Tovsztonogovot és Jancsó Miklóst azonos szintű szinházi alkotóként említi. Ez szakszempontból sem állja meg a helyét. Jancsó az Jancsó, Tovsztonogov az Tovsztonogov. Aki akár csak egy előadást la látott e két nagy tehetségű embertől, az pontosan tudja, hogy ők ketten tüz és viz. A meghívólevélben, amelyet erre a tanásckozásra kaptam, arra kérnek, hogy tiz-tizenöt percben beszéljek a saját munkámról, és emlékezzek meg Elbert János rendkívül értékes szinpadi adaptációiról. Tiz-tizenöt perc alatt nem lehet sok érdemlegeset mondani ekkora témáról, líem ragadom meg továbbá az alkalmat, hogy a saját munkálkodásomról szóljak. Megtették ezt mások különböző módon... A szinház körüli viták hozzátartoztak minden kor színházművészetéhez. Az a korszak szerencsés, ahol találkoznak a szinházról szóló híradások a valósággal. A mi korunkról ezt nem lehet egyértelműen elmondani. Én az adaptációk problémáját másodlagosnak tartom. A közönséget nem érdekli az, hogy milyen módon készül el egy előadás. Ha megfogja őt, akkor nem érdekli, hogy az adaptáció, ha bukás, akkor meg nem ad felmentést, hogy ez szabályos szindarab. Azzal a felfogással sem értek egyet, hogy a szinház ma társadalmilag rosszabb helyzetben van, mert a szinház nem érdekli a közönséget. Az egyik előadás jobb, a másik rosszabb, az egyik előadás mögé fölsorakoznak a nézők, a másik előadás nem kelti fel az érdeklődést. De ez is hozzátartozik a szinház lényegéhez. Itt többször elhangzott Tovsztogonov neve. Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy több alkalommal dolgoztam