Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)
Király Istvánné: A szovjet dráma Magyarországon 1945-től napjainkig
az orosz irodalomnak a realista vonulata mellett van egy szürrealisztikus, groteszk, abszurdba játszó vonulata is. Ez utóbbi lett meghatározó megyarországi előadásaikban. Nemcsak Gogol A revizor át rendezte meg Gotháx Péter Kaposvárott például ebben a stilusban, igy - mint ez érzelmi meg nem felelés lirai-groteszk drámáját - játszatta el Ascher Tamás Turgenyev Egy hónap falun-ját is ugyanott. Groteszkironikusra hangolta Horvai ^stván is nagy hatású vigszinházi rendezéseiben a Csehov-drámákat. Sőt, Paál István szolnoki Ványa bácsi-r endezése már egyenest Beckett "kegyetlen szinházára" emlékeztette a kritikust. Mindkét emiitett sajátságot magában hordta az elmúlt öt év egyik legnagyobb sikerű előadása: Osztrovszkij Jövedelmező állás a a Nemzeti Színházban Ascher Tamás rendezésében. Egyrészt a parabolisztikus, groteszk vonások domináltak benne - erről tanúskodtak például a beillesztett pantomimjelenetek is -, másrészt a tragikusabb hangoltság érdekében a befejezést is megváltoztatta a rendező. Elhagyta a győzelmes finálét, s Polina kényszeritésére végül is - értelmetlenül, ostobán - meghajlik Zsdanov a már halott nagybácsi előtt. Igy kapott nagyobb hangsúlyt az előadás mondanivalója: az eszmények kiürülése, az ideálok csődje, az értékek feladása, elárulása, az eltörött gerinc tragédiája. Az előadás kapcsán felvetődött egy elvi kérdés: milyen mértékben jogos egy irói műbe való rendezői beavatkozás, a radiitális szinház! átértékelés; hol végződik a jogos egyéni értelmezés, és hol az irodalmi mü autonómiáját sértő "megerőszakolás", amely már nem átértelmezés, hanem átirás? Voltak, akik ezt a fajta rendezői értelmezést már megengedhetetlennek mások viszont jogosnak tartották. Többekkel együtt A. Zsegin, a Tyeatr kritikusa úgy vélte, hogy a művel rokon szellemű bea vatkozás segítségével az előadás fokozott mértékben éreztette az Osztrovszkij-dráma gondolati, eszmei mélységét. A jelenlegi magyar s/.inházi közvéleményt a személyiség problémái, az etikai kérdések iránti fokozott érdeklődés jellemzi. Előtérbe került a "Hogyan kell élni?" kérdése. A színházba járókat - főleg a fiatalokat - az olyan szerzők és az
