Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)
Király Istvánné: A szovjet dráma Magyarországon 1945-től napjainkig
olyan előadások vonzzák őket igazán, amelyek az értelmes, tartalmas élet mikéntjére keresik a választ* Talán azért is került az elmúlt öt évben négy különböző előadásban szinre Gorkij Éjjeli menedékhely e, mert a "Miért él az ember?" kérdése hangzik el benne. Mindegyik rendezés hangsúlyozta: a dráma ma is aktuális; nem a társadalmi, hanem a személyiséggel, az emberi méltósággal kapcsolatos problémák a legfontosabbak. Majd mindegyik rendezésben különös hangsúlyt kapott Luka pozitívan értékelt alakja. Kiemelték, hogy ő az, aki az egyszerű ember életével, sorsával, szenvedéseivel törődik. Ugyanezek a kérdések avatták a magyar szinpadok leggyakrabban játszott szerzőjévé Csehovot. Az elmúlt öt évben feltűnően sok - 24 - Csehov-bemutató volt. Számos oka volt ennek a Csehov-reneszánsznak. Közrejátszott benne az is, hogy a Csehov iránti érdeklődés világszerte nőtt. Szerepet játszott - mint számos kritika rámutatott erre - a polifon jellegű szinház! megoldásokhoz való vonzódás. A Csehov-drámák a maguk "szöveg alatti" vonulataival nagyon is alkalmasak a polifon, összetett művészi megjelenítésre. A megnövekedett Csehov-kultúszba belejátszott aztán az is, hogy az elmúlt években előtérbe került az értelmiség problémája, a Csehovnál pedig mindig külön hangsúllyal szereplő értelmiségi létforma és -érzés. Csehov "újrafelfedezésének" döntő motivuma volt, hogy a felszabadulás utáni első nemzedék, az un. "fényes szellők" nemzedéke a csehovi drámák tükrében mérte fel mintegy a maga életútját. Csehovon keresztül élte meg és fejezte ki azt, hogy nem tudta igazán megvalósítani az álmait, önmagát. Nem véletlenül lett gyakori a diszharmonikus Csehov-rendezés. Elég utalni Horvai nagy hatású rendezéseire a Vígszínházban, Borovszkij díszletével. Még egy belső nemzedéki vita is lezajlott a Csehov-rendezés révén. A dezilluzionizáló Csehov-koncepciókkal szemben Ádám Ottó mesterien kimunkált Három nővérelőadása a reményt villantó Csehovot idézte, aki hitt az emberben. A kegyetlen, groteszk megjelenítésekkel szemben ez az előadás azt a Csehovot idézte, aki mindig észrevette az ember-
