Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)
Király Istvánné: A szovjet dráma Magyarországon 1945-től napjainkig
Ekkor kezdett ismerkedni a magyar színházművészet a Sztanyiszlavszkij-módszer vívmányaival is. Egy hagyományos szinészcentrikus szinház, emilyen a magyar is volt, természetszerűleg gyorsan, hálásan visszhangzott az ő nézeteire. Mindenekelőtt azt tanulta tőle, hogyan lehet a tömegekhez közérthetően s egyben a legmagasabb szinvonalú művészettel szólni. Igen jelentős helyet kapott a szocialista szovjet dráma a magyarországi bemutatók között a következő, 1950-1956 közötti periódusban. Hagy visszhangra találtak a szocializmus felé induló magyar társedalomban például Trenyov Ljubov Járóvá ja . Pogogyin A Kreml toronyórája . Kornyejcsuk A nagy műtét cimü müvei. Ekkor zajlott le az első nagy sikerű szovjet vendégrendezés: M. Szokolov vitte szinre Lavrenyov Leszámolás át. Ma már nehéz megítélni, valóban kiváló volt-e ez az előadás, de a korabeli kritikák szerint átütő szakmai és közönségsiker volt. Az ilyen jellgeü drámák eszmeisége, forradalmi pátosza sokakat vonzott. Ugyanakkor azonban ezek az évek a szektásdogmatikus torzulás periódusa is voltak, a mindenáron való túlteljesíteni akarás, a "túllihegés" évei. Az arányeltolódások már egymagukban tanúskodnak erről: az 1949-50-es évadtól az 1955-56-os évadig színházaink 245 szovjet müvet mutattak be /ebben a számban nincsenek benne az orosz klasszikusok!/ Ugyanebben az időszakban összesen 246 magyar színdarabot - klasszikust és korabelit - láthattunk; az összes bemutatók 25 százaléka szovjet dráma volt! A túlteljesíteni akarás miatt kellő válogatás nélkül mindent bemutattunk; például L. Szurov összes müveit isés tucatjával olyan értéktelen darabokat, mint például M. Nyikityin A falusi tanácsos titkára . K. Csikarkov Napsugárkák . V. Novikov Br igádháze s s ág cimü müvei, lej aratva ezzel a szovjet drámairodalom hitelét, rangját. 1957-tel új szakasz kezdődött. Okulva a múltból, erőteljesebben érvényesült a művészi igény. Emlékezetes és tanulságos volt ebből a szempontból az Optimista tragédia előadása, amelyet 1957-ben Kazimir Károllyal együtt G. Tovsztonogov rendezett. Alig egy évvel 1956 után sokan nem csupán bojkottál ni akarták az előadást, de még szovjetellenes tüntetést is
