Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)

K. L. Rudnyickij: A szovjet-magyar kulturális kapcsolatok és az új színpadi formák keresése a színházművészetben

sok vidéki szinházat valóban elkerül a közönség/, hanem azért, mert a szinház sok esetben mintegy a televízió és a kommersz filmek pórázán kullog, utánozva őket a "kulináris" szórakoztatásban. Mindez tükröződik a színházak repertoárjában is /detektivtörténetek, édeskés komédiák, esztrádmüsorok előnyben!/ s nem kerüli el a kimagasló rendezők munkásságát sem. Bár sokan nem értenek velem egyet, de szerintem például Anatolij Efrosz művész színházi Tartuffe-,jével éppen ennek a megnyugtató-szórakoztató esztétiKának adózott, mintha csak Diadalszkij jelmondata vezérelte volna Majakovszkij Gőzfürdőjéből: "Csináljatok nekünk szépet!" Olyan körülmények jöttek létre, amelyekben a szinház csak akkor képes megvédelmezni sajátos természetét, a néző figyelmére és érdeklődésére való jogát, ha egy igényesebb közönségre támaszkodik, s olyan kifejező szinpadi formákat képes teremteni, amelyek gyakorlatilag megvalósíthatatlanok a moziban vagy a televízióban. Ezért,eltávolodva a mindenki számára érthető szellemi közhasználati cikkek gyártásától, a szinház előrelátóbb nagyjai éppen erre törekednek. Különleges, élesen fogalmazó, a nézőt meghökkentő és zavarba ejtő előadásokat hoznak létre, amelyek nem teszik lehetővé a néző számára, hogy megmaradjon a lusta szemlélő kényelmes pózában. Részben a válogatott, szellemileg érett közönség iránti vonzódással magyarázható az a tény is, hogy számos szovjet szinház Moszkvában, Leningrádban és vidéken egyaránt kisszinpadokat hozott létre. Ezeken a kisszinpadokon a leggyakrabban fiatal drámaírók müveit mutatják be, s itt debütálnak a kezdő rendezők is. Akad néhány reménykeltő, sikeres vállalkozás, például Nyina Pavlova Lakókocsi cimü müve a Művész Szinház Kisszinpadán Kama Cinkasz rendezésében vagy Vjacseszlav Kondratyev Száska cimü szindarabja a Moszszovjet Szinház Kisszinpadán /rendező: Garij Csemyahovszkij/. Ezeknek az előadásoknak a sikerét olyan eszközök felhasználásával érték el, amelyekhez Csurka és Horvai is folyamodott: állandó, feszült figyelem, félelmet nem ismerő hiteles valóságkép, mesteri pontosság a részletek aprólékos kidolgozásánál, szándékosan vállalt hétköznapiság. Másfelől felbukkannak a kisszin-