Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)
K. L. Rudnyickij: A szovjet-magyar kulturális kapcsolatok és az új színpadi formák keresése a színházművészetben
Kaunasban és Edmontas Hekrosiusé Vilniusban - vagy Mark Zaharov szinpadi munkái Moszkvában látványosan testesitik meg az ellenkező utat* Még érdekesebb ebben az értelemben egy olyan kimagasló művész fejlődésvonalának vizsgálata, mint Georgij Tovsztonogov. A közelmúltban az elmélyült pszichológiai ábrázoláshoz, egy viszonylag egyszerű, külső kontúrokkal megrajzolt, cáfolhatatlanul valószerű művészethez vonzódott. Most pedig megrendezte - éspedig csodálatosan, óriási sikerrel - a Tarelkin halála cimü opera-faree-ot Szuhovo-Kobilin azonos cimü drámája alapján. Meg kell mondanom, hogy e burleszk hangvételű előadás alatt sokszor eszembe jutott a Hasfelmetsző Jack , amelyet különben Tovsztonogov nem látott, és nem is ismer. Annál kifejezőbb Tovsztonogov és Jancsó alkotói szándékainak, indítékainak nyilvánvaló egybeesése. Röviden: az a divatos gondolat, hogy a színházművészet a többjelentésű metaforák felől az egyjelentósü valószerűség irányába halad - "Mejerholdtól Sztanyiszlavszkijhoz" -, véleményem szerint hamis. Szerintem a mai színpad számára egyformán értékes és fontos a XX, század összes színházművészeti elképzelése. Sztanyiszlavszkij ugyanúgy érvényes, mint Gordon Craig, Mejerhold, Brecht, Jacques Copeau vagy Tairov. A mai szinpad az összes mester eszméinek és hagyományainak az együttes örököse, s hatékonyan, megújított formában igyekszik felhasználni ezt az örökséget a szellemileg szegényes, passzivszórakoztató, bágyadtan elbeszélő művészettel szemben vivott harcban. Ez a küzdelem annak a következménye, hogy a szinház jelentősége korunk társadalmának szellemi életében - beszéljünk nyiltan - észrevehetően csökkent. Nemrégiben még úgy tűnt, hogy a szinház poziciója megingathatatlan, hogy különösebb erőfeszités nélkül szállhat szembe az új, hatalmas technikai apparátussal megtámogatott művészetekkel, a mozival és a televízióval. Most a helyzet kissé megváltozott, s én úgy gondolom, a szinházat veszély fenyegeti. Nem elsősorban a látogatott ság csökkenése miatt /bár ez a jelenség is megfigyelhető, és
