Földényi F. László szerk.: Tanulmányok a gyermekszínházról (MSZI, Budapest 1987)

Gyermekszínházi állapotrajz (Nánay István)

hangsúlyoznak, föléjátszanak, vagy hétköznapian beszélnek; hangvételük vagy melodramatikus vagy erőszakoltan komikus. Ez egyrészt abból következik, hogy a darabokban ritka a valódi drámai helyzet, amely igazán drámai megszólalást és hangvételt követelne. Másrészt létezik egy olyan gyerekszínészi attitűd, amely a gyerekközönséget le akarja hengerelni - igényes, kemény szakmai munka nélkül. Harmadik szóvá tenni valóm a részletek hitelességére vonatkozik. Ha egy izgalmas harc közepette elsül a puska, és hangos dörrenés hallatszik, de játékpuskához illő villanás látható, az egész különben jól megcsinált - jelenet hitele elvész. Erre azt lehetne mondani, hogy ime egy kitűnő elidegenítő eszköz! Ám a gyerekek színházában más szerepe van az elidegenítésnek, mint a felnőttekében, a gyerek egészen másként helyezi kívül magát egy történeten, mint azt az elidegenítésen alapuló színház kívánja, s a gyerekszínház lényege amúgy is a néző azonosulási vágya. Másfelől meg kell különböztetni a szándékolt elidegenítést a részletekre való oda nem figyeléstől, ami mindig a színi hatás ellen dolgozik. A megszokott mesejátékoktól eltérő, bonyolultabb mű 25) volt Kiss Anna Bolondmalom című álnépi-szürrealisztikus komédiája, amelyet Nyilassy Judit rendezett (1983/84), s amely igen vegyes közönség-fogadtatásban részesült. A történet Zsugafalván, a szélmolnár házában játszódik, ahol minden csoda és bolondság megtörténhet, így az is, hogy egy vándordiák az ördöggel a hátán állít be a házhoz. A diák is, az ördög is házasodni akar, de amíg elnyerik a párjukat sok bonyodalommal találkoznak, s a költőnő a molnár környezetén kívül egy vásár forgatagát s egy vándorkomédiás trupp életét is felidézi. Az egymással párhuzamosan futó cselekmény szálak között elég nehéz rendet teremteni, komoly elemző munka szükséges ahhoz, hogy az egymásba átfolyó jelenetekben pontosan meghatározzák, mikor mi a legfontosabb a cselekmény