Földényi F. László szerk.: Tanulmányok a gyermekszínházról (MSZI, Budapest 1987)

Gyermekszínházi állapotrajz (Nánay István)

előrehaladása szempontjából. Ezt a tisztázó, értelmező munkát csak részben végezték el a játék kaotikussá vált. A rendező főként azzal igyekezett kiemelni az éppen fontos szereplőt, hogy középre állította, de ez kevésnek bizonyult. Az összefüggő, lineáris cselekményű jelenetek - vásár, komédiások -, sokkal jobban sikerültek, ehhez a formához a színháznak bevált eszközei vannak. A rendező minden figurának határozott karaktert igyekezett adni, a színészek többsége el is játszotta az egy-egy jellemvonással karakterizált alakokat, de érződött: nem igazán éreztek rá a darab stílusára. Számos kitűnő jelenete volt az előadásnak, ezek egy olyan gyerekszínház lehetőségét villantották fel, amely akkor is folytatást igényelne, ha sem a színészek, sem a gyerek- (és felnőtt-) nézők nem voltak kellően felkészülve a lineáris mesetípustól eltérő, komplexebb hatásmechnaizmusú mű játszására, illetve befogadására. Az új vezetők akkor kezdték el munkájukat, amikor elődjeik már szerződtettek és előzetes műsortervet is készítettek. Az új koncepció körvonalai azonban még ebben a szűk mozgástérben is kirajzolódtak. Keletiek olyan színházat igyekeznek teremteni, amely csak a nézők életkorában különbözik a többitől. Nem pedagógiai alanynak tekinti a gyerekeket, hanem együtt akar velük játszani. , 26) A legkisebbeknek Orosz György rendezésében az Ozt mutatták be. Ebben az előadásban még nyoma sincs a megújulásnak. Átgondolatlan, a darab dramaturgiai hibáit felerősítő, több mint vitatható ízlésvilágú, opérettes zenei betétekkel, költőietlen dalszövegekkel szétszabdalt, csiricsáré látványvilágú, tévé reklámszövegekkel aktualizáló, a jeleneteket, figurákat felületesen elemző, színészi manírokkal teli előadás született, ami nem válik díszére a színháznak.