Földényi F. László szerk.: Tanulmányok a gyermekszínházról (MSZI, Budapest 1987)
Gyermekszínházi állapotrajz (Nánay István)
házaknál vállalhatnának fellépést, de az alacsony presztízs, a nem túl vonzó munka, a nehezebb munkakörülmények miatt a gyermekszínháznál kontraszelekció működik, azaz szakmai-művészi felkészültségben a színház művészeinek jó része nem mérhető össze más színházakéival. Részben a szerepek jellege - sok gyereket, fiatalt kell játszani -, részben az előbb említett tényezők miatt, viszonylag sok a pályakezdő - főiskolai végzettséggel vagy anélkül -, és az olyan művész, akinek valamilyen oknál fogva csak ez a színház jelenthette a fővárosi státust. Azaz, sokan jobb híján lettek a színház tagjai. Ez azonban általában nem befolyásolja hátrányosan a munkájukat, hiszen ezt az egyfelől felemelő, másfelől az átlagosnál jóval kimerítőbb munkát hittel, legjobb tudásuk szerint végzik. A gyerekeknek jobban kell játszani, mint a felnőtteknek; ha ez kicsit túlzó általánosság is, az biztos, hogy a gyerekek fokozott érzelmi azonosulása megköveteli, hogy sugárzó színészegyéniségek képviseljék azokat a gondolati és morális tartalmakat, amelyeket a nézőnek magáévá kell tennie. Kitűnő színészek kellenek ahhoz, hogy ezeket szituációkban, didaktikus szájbarágás nélkül lehessen közvetíteni. A gyerekszínházi gyakorlat - s nemcsak a budapesti - azonban éppen az ellenkezőjét mutatja: többnyire nem elég átütő erejű, nem elég jelentős színészek játszanak a gyerekeknek, így ritka az igazi színházi élmény. Más is befolyásolja a budapesti Gyermekszínház működését. Ha egy kétmilliós városnak egy hivatásos gyerekszínháza van, akkor annak minden korosztály számára kell előadást produkálnia. Ez azonban képtelenség, ebből csak általánosszínjátszás következhet, hiszen ugyanazt a darabot - a gyakorlatból tudjuk - több korosztálynak játsszák egyszerre. Ugyanakkor a színház hatásfokát nagyban befolyásol ja jelenleg a célnak alig megfelelő színházépület Aechnikai felsze-