Földényi F. László szerk.: Tanulmányok a gyermekszínházról (MSZI, Budapest 1987)

Gyermekszínházi állapotrajz (Nánay István)

séhez áll közelebb. Az előadás különben olyan elveket hirdet, melyek hatása több mint meggondolandó. Egyfelől a jelenetek, a párharcok azt sugallják, s a szöveg többször is hangsúlyozza, hogy csak "az erő győzhet", másfelől viszont azt állítják, hogy minden rossznak az okozója az ember. Az állatok egy csoportjával, s mindenekelőtt Mauglival lehet és kell azonosulnia a gyerekeknek, ezek, de még az őket fenyegető többi állat is valamilyen módon az ember kiszolgáltatottja. Az előadás végén, amikor az ember meg is jelenik, az ellenszenves állatokat alakító színészek játsszák a buta, korlátolt, vérszomjas embereket. A gondolati problémák mellett a gyerekek aktivizálása sem megoldott. Van itt minden, ami ebben a "műfajban" elképzelhető. Együtténeklés, a színpadra felözönlés, kérdésfelelet, labdahajigálás stb. A feladatok álfeladatok. Nóvák általában meghatározza, mit kell a gyerekeknek csinálniuk, de arra már nem figyel, hogy feladat közben is irányítsa őket, jelezze, mikor hagyhatják abba a dalolást vagy hajladozást vagy amit éppen előírt. Ezért egy idő után a gyerekek már bele sem mennek a közös játékba, kivéve mikor a színpadra mehetnek. így például a gyerekek segítségével rabolják el a majmok Mauglit. De nem illik kitenni annak a gyerekeket, hogy az, akivel azonosulhatnak, éppen az ő közreműködésükkel kerüljön bajba. Ezt a megoldást az sem menti, hogy egy ellenséges Majom csapta be őket. Hiszen a majom számukra - a színész kitűnő mókázásának is köszönhetően - kedves állat. A néző már akkor ambivalens helyzetbe kerül, amikor e kedves állatot játszó színész hívására a színpadra megy, bár tudja, hogy ez az állat az ő kedvenc hősének az ellensége. Az egészében véve sikerületlen díszlet, a zagyva jelmezek, a fáradt és nem egy esetben kedvetlen színészi játék, a dramaturgiai és hatás-