Földényi F. László szerk.: Tanulmányok a gyermekszínházról (MSZI, Budapest 1987)

Gyermekszínházi állapotrajz (Nánay István)

házteremben elhelyezkedő gyerekeknek a színészek bemutatják a színházat, a reflektorokat, a díszletet - hogy a gyerekek később ne a technikai megoldásokra figyeljenek elsősorban-, bemutatják és eljátsszák a földgömböt, az országokat mint fagylaltkupacokat jelenítik meg, aztán a gyerekkel közösen játszanak, varázsitalt készítenek. A darab furcsa kis lényekről szól, akik kísértetiesen úgy élnek, olyan gondokkal kerülnek szembe, mint az emberek, a gyerekek. A darab során olyan kérdéseket tudnak játékosan megbeszélni, illetve élmény formában feldolgozni, mint a család, a családban a kicsik helyzete, a születés, a halál, a barátság, egymás megsegítése stb. Levente Péter egy régi meséből indítja az előadást, s rögtön az elején elvarázsolja a közönséget: ő lesz a nagykabát, a nézők a kiskabátok. Az előadás során e szerepből is többször kilépnek, s csigák lesznek, meg békák, majd a produkció végén ismét visszaváltoznak gyerekké, de alighanem még sokáig élik kiskabát létüket is. A történet a vándorlásmotívumra fűzött epizód fűzére, amelyben az átváltozások különböző dramaturgiai funkciót töltenek be. A békává változás pl. minden szempontból megalapozott és végiggondolt, a békák és a gólyák összecsapásában igen lényeges erkölcsi tételek jelennek meg. A gyerekeknek ugyanis el kell dönteniük, kinek a pártján állnak, amikor a szára-zságban mindkét állat enni akar, s a békák természetesen a gólyák martalékául esnének. Meg kell érteniük, hogy a gólyáknak, az ő ellenségüknek is élniük kell, s ehhez éppen őket kellene megenniük. Az előadás nagy bravúrja, hogy ezt a helyzetet mintaszerűen képes feloldani. Az aktivizálás buktatói A magyar gyerekszínház egyik jellegzetes alkotója lett az elmúlt fél évtizedben Nóvák János, aki produkcióról pro-