Ifjúság és színház - szociológiai vizsgálat 1974-75 (MSZI, Budapest, 1976)

III. Televízió és a színházi kultúra terjedése

III. A televizió és a szinházi kultúra terjedése A homogén és állandó közönség - irja Häuser - a műélvezet demokratizálódása során felbomlott.A múlt század állami ós városi színházainak polgári bérletközönsége még ilyen többé-kevésbé egységes,szervesen fejlődött közönséget jelentett.de a repertoár szinházak alkonyával ennek a publikumnak az utolsó maradványa is szétoszlott, és azóta, még ha a korábbinál nagyobb tömegben is, csak esetről esetre integrálódott hallgatóságról lehetett szó. A véletlenül összeverődött látogatókat mindig uj, még el nem koptatott szenzációkkal kell becsalogatni. A rendszeresen játszó repertoárszínház, a szériadarabok színháza és a mozi jelentik a művészet demokratizálódásának egymás után következő állomásait és annak az ünnepélyességnek fokozatos elvesztését, amely korábban a szinház minden formájának többé-kevésbé jellemzője volt. Az utolsó lépést ennek a profanizálásnak az utján a mozi teszi meg, mert még a kasszadarabot játszó modern nagyvárosi szinház is bizonyos belső és külső előkészületet igényel (legjobb esetben előre kell gondoskodni a jegyekről, határozott időpontokhoz kell alkalmazkodni és az egész estét betöltő elfoglaltságra kell felkészülni). Hozzátehetjük: a filmek általában jobban lehetővé teszik a laikus számára a cselekmény követését, a részletek élvezését és a beleélést, mint az intellektualizálódott és a képzeletre hagyatkozó szinház. "A film hatása fiatalságunkra" c. kötet szerzői idézik egy ipari tanuló véleményét, aki szerint a film "szórakoztat, jobb a színháznál, mivel ott a kulissza rányomja bélyegét a darabra. A mozi viszont visszaadja azt, amit egy ember megkíván. Együtt jár képzeletben a főhőssel és más a színtér is. Többet nyújt a színháznál."