Mályuszné Császár Edit: Rakodczay Pál válogatott írásai (Színháztudományi Intézet, Budapest, 1961)

Szigligeti Struensee-ja

dá sunk süllyed a még csak száz év előtti állapothoz ké­pest, mikor pl. Schenk Belizár ját minden szerelem nélkül is volt türelme, műveltsége végignézni úgy a német, mint a magyar közönségnek. x Struensee, az egyszerű német orvos, a dán udvarba bejutva, a királyné felolvasójává lesz. Majd miniszter, gróf. Nagy reformokba fog. Sajtószabadságot en­ged, el készül törölni a robotot, korlátozza a katonai ki­adásokat. Gyönyörű tárgy! Ha Schiller Posa tragédiája he­lyett - de amit persze nyomban a történeti események után, a feudalizmus világában nem tehetett - Struenseet irta volna meg, Don Carlosnál valóbbszínű remeket teremt. De mint a népboldogitók, Struensee is azok elégület­lenségét kelti fel, akiket boldogítani szándékozott; ezen­kívül halálos ellenségévé teszi a nemességet, mely vesztét is okozza. - 1772-ben levágják a kezét s rá lenyakazzák. Világos korunkban kész személyi tragédia, mert Stru­ensee viszonya a királynéval történeti tény. Karolina-Ma­thild királynét a hős kivégzése után száműzték s csak há­rom évvel élte túl a gyászos epizódot. Hogy Igazán érzett a nagy ember iránt, egy, a történeti irodalom részére mel­lékelt Bzinészeti mú*ből tudjuk meg. Midőn Schröder Fri­gyes, 23 " a nagy német színész Hamburgban játszott, társula­tát nyáron a szomszéd Cellébe rendelték, hogy az ottan in­ternált királynét szórakoztassa. Ez 1773-ban történt, tehát egy évvel a királyné sze­relmesének katasztrófája után. De a színigazgatónak nehéz volt alkalmas műsort csinálni. Nemhogy tragédiákat,mik ak­kor uralkodók voltak, de még oly darabokat sem adhatott z Schenk, Eduard /1788-1841/ közepes tehetségű német drá­maíró. Az ő Belizár c. tragédiájával nyitott 1337* aug. 22-én a Pesti Magyar Színház, a későbbi Nemzeti. *"" c Schröder, Friedrich Ludwig /1744-1816/ a XVIII. sz. leg­nagyobb német jellemszínésze; nemcsak híres Hamlet és Lear, hanem Arg an és Falstaff szerepeiben is hatásosan játszott. Nevéhez fűződnek a német rokokó Shakespeare— átdolgozásai: az életben maradó Hamlet, és Othello, akit "túlzott szenvedélyessége"visz romlásba,mások okulására.

Next

/
Thumbnails
Contents