Mályuszné Császár Edit: Rakodczay Pál válogatott írásai (Színháztudományi Intézet, Budapest, 1961)

Mimografial tanulmányok - III. Szerdahelyi és Halmi

Midőn először láttam, nem mint a drámai jelenet nézője, hanem mint egy látvány tanúja néztem végig tele irtózattal és borzadállyal » csak a második előadáson bírtam, mint művészetet élvezni játékát. FájdalomI ez az életigaz játék oka« hogy most Halmit, a nagy művészt nélkülözzük.

x Mert - bár némi egyoldalúsággal fejlődik és bony ülődött abb költői dikciója jellemekben nem próbálkozott is meg, egyben bevégzett művész! a beszéd művészetében* Vannak szerepei, melyekben csupán a beszéd művészetével teljes sikert arat. Ebben adja azt, emit vézna alakjával, éppen nem feltűnő arcvonásaival, sokszor gyenge mozgásával éppen nem bírna kifejezni s az ész emberét

. Az ő iróniája, magában véve, egy szilárd, daliás, oktató és mégis könynyed, mindenekfölött démoni lény, mely egy szó, vagy szótag lassításában, föltagolásában, ujjongó vagy fagytól megcsípett színezésében színpadon és nézőtéren egyaránt úrrá tud lenni. Ez azon sajátsága, melyet sohasem hanyagol el, sőt időről időre több bravúrral visz keresztül. Chevr iáiban ez a sajátság nagy tért nyer s e tekintetben az ő alakítása csábítóbb és b©hízelgőbb Újháziénál. Valami különös kritikai éberség jellemző az ő hangsúlyában ós mindig kiemeli azt, amivel a költő megváltoztatja a másik szereplő helyzetét, nevetségessé teszi a különböző viszonyokat. Ezért Halmi pompás alakitója a könynyelaâ élvhajhászóknak, kik mulatságos avagy vétkes hóbortjaikért felelősek tudnak lenni, sőt hamis élcükkel az életeién igazság ellenében is pillanatra maguk részére nyerik az érdekeltséget. Képes a gondtalan kedélyű » sőt még oly léha fráter szájában megnyerő, oktató intelmeket *Hügy egy nyári vendégszereplésre vállalt jellemszerepet Halmi aprólékosabban dolgozott ki, mint az évad sorában rá bízott feladatokat, az természetes. Bakodczay leírása nyomán /ebben rejlett a tanulmány érdeme!/ pontosan látunk egy nagy színészt egy nagy szerepben, a színpadi naturalizmus korában. Ugyanekkor a meiningeniek élő fákat hoztak a színpadra és a tehetősebb színházak valódi régiségekkel dísfitették történelmi darabjaikat*