Mályuszné Császár Edit: Rakodczay Pál válogatott írásai (Színháztudományi Intézet, Budapest, 1961)

Előszó

gairól, szerepekről, sikerekről - és anyagi csődről. n

... kis közönség előtt játsztam, mondja az egyik, de ez a kevés nép ugy tapsolt, mintha a ház zsúfolt lett volna.""Sokat tanultam Rossitól, anélkül, hogy utánoznám." Egy-egy vidéki újságíró megírja, hogy "szerepét tanulmánnyal játszotta", egy másik kisvárosból újságolja, hogy Grítti /Szigligeti drámájának véres condottiere alakja!/ egyike lesz legjobb szerepeinek, hanggal is jól győzi,mert a kormányzó nincs folyton a színpadon. Minden szerepében lefényképeztette magát. Belső és külső cipősarokkal, magastetejű föve

gékben, nagy koronákkal igyekezett termetét a partnerekével arányban hozni. A képek arról is vallanak, mi volt a vidéki rendező, ill. igazgató elképzelése kosztümről, díszletről. - A jelmez, a kor felfogásának megfelelően, Iparkodott a legvalóságosabb, legélethívebb lenni. Keveset bíztak akkor a közönség képzeletére. A palást ugyan pamutbársonyból volt selyembársony helyett és a selymet jóminőségű klott helyettes itette, de a bő redők, a nagy lovagcsizmák, a faragott trónok és a függönyök rojtja!„ bojtjai olyan kézzelfoghatók és "természetesek" voltak, amint azt a színpad! naturalizmus lelkes ifjúkorában csak megkívánhatta. A díszletek Is akkor elégítették kl a színházi szakembert ós a közönséget, ha a maguk fizikai valóságában minél inkább jelenvoltak. A kulisszákra festett bútorok ideje lejárt s legfeljebb a szegénység szülte szükség bírhatott rá egy rendezőt, hogy még ilyenekkel dolgozzék. Maga Rakodczay, mint újdonsült rendező, Miskolcon először is egy bútorkereskedővel lépett érintkezésbe, hogy legyen mivel megtöltenie színpadát. Máskor kétségbeesett humorral ir feleségének egy alföldi kisváros borzalmasan mázolt kulisszáiról , s Párizsban megelégedéssel állapítja meg, hogy a színpadon "valóságos** kandalló áll, nem pedig háttérre festett, mint az egyik előkelő német színpadon látta.