Mályuszné Császár Edit: Rakodczay Pál válogatott írásai (Színháztudományi Intézet, Budapest, 1961)
Egy híres művésznőről /id. Lendvayné/
nyilatkoztak* Az én emlékeim egy Zichy Manónéhoz 4 Nádasdy grófnéhoz vezetnek. Rendes látogatóhelyeim a megyei előkelő világban voltak. /Ugyanígy /ír/ Déryné is kolozsvári tartózkodásáról. X / Vörösmarty, Fáy András, Pöldváry alispán szürete - ez volt az én világom. Milyen a mai színé szek köre? Szabad-e őket kritizálni ? /Már abban igaza volt Lendvaynónak, hogy ma csak dicsériádák járják. Egy Eéjannak, Dúsénak kell eljönni, hogy az álnagyságokról megtudja a közönség, mik voltakép. / Lendvayné erélyesen kimondta, hogy a költő csak a szót teremti meg, a többit "bízza a színészre". Egyszer rászóltak, hajtsa végre az utasítást ós térdeljen le ott, ahol a költő előírta. "Nekem nem kell utasítás, én előbb térdelek le..." Ez Angelóban történt. 230 * Bragadini Katalin, a podesta neje magában mereng, vajha hirt hallana Ro— dolfóról, régi kedveséről. Gitár mellett elénekli annak kedvenc dalát. Egyszerre csak meghallja az utcáról a dal folytatását, mintha Rodolfó énekelné. Egy akkori fiatal színésznő /aki azóta nagy, igen nagy művésznő lett/ — Prielle Kornélia pontosan az utasitás szerint lecsapta a gitárját, odarohant az erkélyhez kitárt karokkal, mintha pontos tudomása lett volna Rodolfó közellétérői. Dehogy hagyta volna ezt helyben Lendvayné! Előbb ő lassan abbanhagyta az éneket - " Nem - monda elhalón - arcán előbb megdöbbenés, majd öröm futott át /az egy "nem" szócska alatt/ Déryné Naplójá-nak első teljes kiadása, Bayer József gondozásában, 1900-ban jelent meg, Rakodczay tehát ekkor már ismerhette. Réjane, Gabrielle-Charlotte /1857-192o/, világhírű francia színésznő. Játékstílusa természetes, temperamentuma élénk volt: Sard ou neki írta a Szókimondó aszszonyság-ot. - Duse, Eleonóra, olasz tragika /18591924/, Adelaide Ristorl mellett az olaszok legnagyobb színésznője. Többször járt Magyarországon is. xxx Hugo, Victor: Angelo. Tragédia 5 fv., ford. Csató Pál. Vidéken már régebben játszották /egy németből készült, még gyengébb fordításban!/, Pesten 1837. aug. 3o-án került először színre.
