Mályuszné Császár Edit: Rakodczay Pál válogatott írásai (Színháztudományi Intézet, Budapest, 1961)
Egy híres művésznőről /id. Lendvayné/
lyén állott» x Gyere - mond Lendvaynak - hadarjuk el a darabot: hisz nekem ugy sem lesz az nehéz , aztán menjünk át! /Akkor még a Várszínházban játsztak./ Egyszer ebédnél /helyesen: ebéden/ volt valami előkelő hölgynél és sietett haza. Az utóbbi tartóztatta, de mentegetőzött, hogy még szerepét kell átolvasnia. "Ne olvassa - úgy mond a hölgy kérem, legalább nem fog úgy hadarni." Múltjáról is bátran és nyíltan szólott: "MÍg férjem volt Lendvay, senki sem mondhatott rám semmit. Még az orchesterbe sem pillantgattam le kacéran. Azután-; de azért férjes nőnek soha sem volt rám panasza." Gyermeke /kis leány/említésekor most ís könnyek gyűltek szemeibe. Ennek temetése után három napra kellett játszania Donna Dianát. /A "Közönyt közönnyel"-ben./ XX Nem tartotta sikeresebb szerepének . A színészek rendesen beérik természeti előnyeikkel. Lendvayné dolgozott is. Az ő önállóságában volt szellem. És ez a szellem még most is előttem képes volt osztályozni, vizsgálni tanulságait. Többet adott, mint mondja, egy jó kritikusra, mint a karzat tapsaira. "Az én koromban úgymond - nem a karzat kezdte meg mesterségesen a tapsot. Nem hitt ki bennünket nyolcszor-tizszer - szégyelljetek magatokat! /veti közbe erélyesen/ A földszint kezdett tapsolni, ahol Szemere Pállal x xx megesett, hogy lelkesedésében a parókájával integetett föl a színpadra. Sokszor nem is tudtuk a hangulatból, ha tetszettünk-e. Csak másnap hallottuk, hogy Fay András. XXXjC a főispán vagy más miként x A mai Vörösmarty-téren. xx Moreto ma is műsoron lévő színműve. xxx Szemere Pál /1785-1861/ költő, író és kritikus, Kazinczy és Kölcsey Ferenc barátja, Petőfi egyik első értékelője. XX3DC Fáy András /1786-1864/ költő, Író, az állandó pesti magyar színház egyik leglelkesebb apostola, pestmegyei földesúr. Tekintélye egészen haláláig bizonyos beleszólási jogot biztosított neki a szinház művészi irányításába.
