Mályuszné Császár Edit: Rakodczay Pál válogatott írásai (Színháztudományi Intézet, Budapest, 1961)

Egy híres művésznőről /id. Lendvayné/

A színpadról lemondani készüld Ifjú színháztudós hozzálátott,hogy nagy színháztörténeti müvéhez összegyűjtse az anyagot. Felvette hát a kapcsolatot a múlt nevesebb tanúival.A Nemzeti Színház első korszakából még élt a hajdan világszép Lendvayné Hivatal Anikó. Az alábbi interjú 1883-ban készült. "

Egy hires művésznőről Látogatás a múltban A XIX. század első harmadában,mikor még a magyar színészet negyven éves sem volt, három nagy színésznőnk volt máris; Déryné. Kantomé. Lendvayné Hivatal Anikó

.

3

*' Az utóbbi az összekötő kapocs azon újabb nagy nemzedék között, Lendvayné Hivatal Anikó /szül. 1814, megh. 1891/ fényes színészi pályáját mint kisgyermek kezdte meg nagybátyja, Balogh István színigazgató vidéki társulatánál. A hires kassai-kolozsvári vándortársulatnál, Déryné, Kantomé, Megyeri, Szentpétery oldalán nőtt nagy színésznővé, majd sokat tanult első férjétől, az id. Le udvartól is. A pesti Magyar Színház/későbbi Nemzeti/ megnyitása óta a fővárosban játszott. A színház első tíz évének ő volt körülrajongott naivája és fiatal hősnője. Leghíresebb szerepel a Bánk bán Melindája, a Romeo és Julia Júliája, az Ármány és szerelem Lujza Milleré, de csaknem valamennyi fiatal női főszerep az ő kezében volt a szabadságharcig. Szépsége és intelligenciája sem tette azonban számára könnyűvé az utat, hogy idősebb szerepekre térjen át. Első férjétől korán elvált, második férje Latkóczy Lajos i festőművész volt. Hamar visszavonult a színpadtól, de nem a színháztól, amelynek nézőterén csaknem minden este látható volt egészen a hetvenes évek végéig. Mivel egyetlen gyermekét korán elvesztette, öregségében rokonai viselték gondját. Jó módban élt, de az utolsó években, súlyos agyi érelmeszedés következtében, elborult elmével.