Mályuszné Császár Edit: Rakodczay Pál válogatott írásai (Színháztudományi Intézet, Budapest, 1961)

Előszó

ELŐSZÓ Rakodczay Pál, akinek óriási irodalmi hagyatékából kis töredéket nyújtunk most át az olvasónak, a magyar színháztudomány egyik legértékesebb, de minden bizonnyal legmellőzöttebb, legkevésbé megbecsült munkása volt. Sajátos életkörülményei folytán sem a színház, sem az irodalom nem vallotta magáénak. Itt is, ott is a "kívülálló" hálátlan szerepe jutott osztályrészéül, holott egész életén át színházi problémák boncolgatásával foglalkozott, annyi elmélyültséggel, olyan belülről látva meg egyes Jelenségeket, mint kortársai közül kevesen. Rakodczay Pál Pesten született, 1856-ban,jómódú polgárcsaládból. Nagyapja hires csizmadiamester volt, anyja, özvegységre jutva, egy kis füszerüzlet jövedelméből neveltette gyermekeit. A jó anya gondoskodása nemcsak az élet apró kényelmeire terjedt ki, hanem a taníttatás, a barátok megválasztása,a zenei és irodalmi művelődés kérdéseire is. így került a kis Pál, az elemi iskola elvégzése után - katolikus lévén - a piaristák gimnáziumába, igy engedélyezték játszótársául Binder Jenőt, a későbbi főreáliskola! tanárt s vitték el már kora gyermekkorában egy-egy helyesen kiválasztott szini előadásra. Ahhoz, hogy teljesen megértsük, mi játszódott le a serdülőkor küszöbére is alig ért fiúcska lelkében ezeknek a színházi estéknek a hatására, nemcsak a családi, hanem a társadalmi, sőt a történelmi helyzetet is figyelembe kell vennünk. - A társadalmi érintkezés teljes hiánya, amiről önéletrajzéban beszámol, bizonyos varázst kölcsönzött szemében minden idegennek, s ez a varázs csak fokozódott, ha