Mályuszné Császár Edit: Rakodczay Pál válogatott írásai (Színháztudományi Intézet, Budapest, 1961)

Rakodczay Pál fiatalkori önéletírása

ne váljunk el egymástól; ki boldog reményeit, hogy veszteségei bennem bírják a vigaszt, szivembe rakta le s kinek a családi élet boldogitó tudatával tartozom, melyet eddig nem élvezhetett. Ezt színészi pályámon alig azerezhetném meg számára. Függetleníteni kellene magam családi kötelékeimtől, melyek a művészetben kicsinyes körülmények s lehetőltíg megszoritandók. Ha valaki, én örömest iparkodnám kerülő uton is eljutni célomhoz, de csak ugy, ha egyéb gondok nem aggasztanának pályámon. A nyomor, szükség édes teher volna, mert vigaszt lelnék törekvésemben, tanulmányaimban. De vigaszt sem engedné/ne/k számomra anyám kÖnynyei. Hisz ha oly anyám volna, amilyen elég van a világon, kitől könnyen szakadnék el, hisz engem tartana akkor valami vissza?! De igy nem téphetem ki szivemből azon gyöngéd kötelékeket, melyekre anyám oly ragaszkodással ügyel. El veletek hát, szép álmok, nincs jövőtök az én életem valójában! XXX Kassa, 1877 elején Ilyenformán állapotom újra régi stádiumába jutott. Azaz mit volt mit tennem, a már hátam mögött vélt könyvkereskedéshez fordulni vissza. Keserűen esett a falat s csak az békített volt ki, hogy nem kínálkozott állomás sehol s igy meglehetős háboritlan olvasgathattam a Gombásl Imrétől kölcsönvett Schlosser világtörténelmét. A történelem mindig kedvenc olvasmányom volt. Az igaz, hogy a történelemben engem nem az nyer meg,ami más reális és modernszerüleg gondolkozó embereket. A diplomácia mesteri furfangja, a kabinettek cselszövónyei engem csupán mint tények érdekelnek. A történelem regényessége érdekel engem s igy persze a régebbi korszakokban dus módot lel képzeletem. Ekkép hát én nagyon hátramaradok a modern szellemtől. Az én Ízlésem különben is nagyon különös, a mások szemében félszeg. Pl. a rokokó divat - persze leszámítva