Mályuszné Császár Edit: Rakodczay Pál válogatott írásai (Színháztudományi Intézet, Budapest, 1961)

Rakodczay Pál fiatalkori önéletírása

későbbi torz-jelenségeit - nekem rendkívül tetszik. Az igaz, bogy Lendvay régi magyar viseletű leventéire ma is elragadtatással emlékszem,

x de azért a régi képtárak hajporos alakjai, franciás szabású felöltőikkel s ékes ingfodraikkal az ifjuilag szép kellemével hatnak reám. /Lap aljára irt, egykorú jegyzet: S hogy az ősi bajusz eltűnt az ajkak környékéről, az csak következése volt az akkori férfi-frizurának, mely szép bodrozatával s hajporával nőies szelíddé tette az arc kifejezését, mi kivált fiatal arcnak szépen illett. Ez a divat hát épp oly kevéssé volt csúf, mint hazafiatlan /!!/ legmagyarosabb embereink /Bessenyei, Báróczi/ stb., kik ugyancsak magyarul éreztek, sem átallták copfba fonni hajukat,

s száműzni a büszke bajuszt. S hogy e mellett nem csúfíthatták el őseink magukat, bizonyltja az, hogy egy századon át lisztes fejjel is hódították szépeiket,

s hogy az ősi bajusz eltűnt az ajkak környékéről, abban sem hazafiatlanságot, sem csúfságot nem találok; sok ember, pláne ha fiatal, szebb borotválva./ A multszázadbeli, háromszögletes kaiapu

s csipkés, selyemharisnyás és csattos cipőjű ifjú menüettjét feszes miderü, kecses vizavijávai csak oly szépnek tartom, mint a mily odaadással csüggök Mátyás kora daliasságán, s amily örömmel szállnak ábrándjaim a mitoszi hajdankorba, mikor az embereket nem annyira érdekek, mint szenvedélyek igazgatták s a szép és művészi nem volt megszokott mindennapiság?

3 - Ha a történelmet olvasom, ekként élem be magam a korszellembe, - s tán elég rosszul - ennek költészetét veszem tanúságkép. x Az ifjabb Lendvayról beszól. ^Nem egészen világos fogalmazás. Azt akarja mondani, hogy a szép és a művészi felett nem tértek napirendre, hanem lelkesülten élvezték -ami persze csak Rakodczay romantikus szemlélete szerint volt igy.