Mályuszné Császár Edit: Rakodczay Pál válogatott írásai (Színháztudományi Intézet, Budapest, 1961)
Rakodczay Pál fiatalkori önéletírása
azaz nem tudta magát az életből a színpadra képzelni.0 föl tudta fogni valamely költemény vagy szerep alaphangját, de csak általánosságban, nem volt azon,hogy úgy mondjam, színészi leleményessége s sokoldalúsága, mely a legel vontabb irányú költeményben is meg tudja testesíteni az embert ennek külsőségeivel, ő szavalatában csak színeket használt, nem vonásokat; a szenvedélynek csak néhány kifejezésével hatott. így pl. a haragot vagy a gyöngédebb érzelmeket ő csak egyféleképpen tudta visszaadni: az elsőt erő s ebb kitöréssel, az utóbbit pedig sokszor keresettséggel. Azon számtalan mellékárnyalat, mellyel a nevezett érzések nyilatkozni szoktak a szerepek különnemSsége szerint, teljesen hiányzott előadásában. /A lapok közé beragasztva Binder egy öregkori, betegágyról írt levele, a következő kitételekkelt "Hova jutottunk? Te a pesti patricius-csalad sarja a legsötétebb nyomorban s én kórágyon fetrengve •••• 0 jaj, hol vannak a régi szép idők, gyermekkorunk verőfényes napjai, mikor Shakespeare-rel kezünkben álmodoztunk a virágúimée jövőről ... életem egyik legszebb ideje, melyre mindig hálás sziwel emlékezem vissza. Te, az öreg piarista gymnasium, az "Album", az Adamastor-ballada, az Egmont-nyitány,a Nemzeti Színház, Réti bácsi stb.stb.mily ragyogó emlékek,mily meghitt képek a múltból!" Kelet: Budapest, Uj Szt. János Kórház, 1920. június 15./ Oly helyek, melyekben a szenvedély a többi között pl. csak reflexióban nyugodt hangon nyilatkoztak, neki soh sem sikerültek. Pl. egyszer megpróbálta Steint adni ama jelenetben, melyben az a báró pénztárát feltöri. x Itt a suttogó hangban is jól kell intonálni az elfojtott érzést, s kétségbeesett embert külsökép jellemezni: Jenőnél itt tapasztaltam, hogy nincs színpadisába,nem bír leleménnyel, s igen merev, mint mindaz, ki szerepének csak főhangját ^Szigligeti Ede: A két pisztoly c.színmüvében. Bem. a Nemzeti Színházban, 1Ö44-. március 9-én.
