Mályuszné Császár Edit: Rakodczay Pál válogatott írásai (Színháztudományi Intézet, Budapest, 1961)
Rakodczay Pál fiatalkori önéletírása
ben Sánthát, a nyolcadikban a túlzott pátoszú Molnárt. x B kísérletem nagy tetszésben részesült, amennyiben a kiparodizáltakat megismerték. Béla járatos lévén hozzánk, a mi vasárnapi mulatságaink csak efféle időtöltésből teltek ki. Egyszer neki /1871 ősszel/ az az ötlete támadt, hogy mivel úgy sem tudunk mit csinálni, olvassunk valamit. Indítványát helyeseltük, s az éppen kéznél lévő Kisfaludy Károly drámáival kezdtük meg felolvasási délutánjainkat s ezután kizárólag ez élvezettel foglalkoztunk. Én már előbb olvastam szenvedéllyel Shakespeare, Vörösmarty némely drámáját, tudtam repertoárt ajánlani. Később Jenő megvette Jókai színmüveit s ekkor valóságos szenvedéllyel fogtunk munkánkhoz. Hanem csak Jenő és én olvastunk, Béla visszalépett hallgatónak, mert látta, hogy színésznek nem született. Később azután az én indítványomra elkezdtük /bírálni/ egymást Írásban a fölolvasások alkalmával, s ugyancsak tűzzel. Én meg voltam győződve, hogy Jenő éppen nem színpadi tehetség. Neki szép hangja van, érzése is, s így jól, sőt néha hatásosan tudott szavalni, de teljesen hiányzik benne a szinszerüség, Benedek József /1827-1892/ a Nemzeti Színház második vonalának megbizható tagja volt. Vizváry Gyula /1841-1908/ kiváló komikus. Szerdahelyi Kálmán /1829-1872/ bonvivant, jellemszinész, a korabeli főváros egyik legnépszerűbb alakja. Benedek Lajos /1858-1892/ szintén bonvivant, de csak másodrendű tehetség. Komáromy Alajos /1823-1904/ szintén nem élvonalbeli színész, hős, majd apaszerepeket játszott. Réthy Mihályt Id. a 17.oldai.on lévő jegyzetben. Újházi Ede /1844-1915/ komikus ós jellemszinész, a Nemzeti Színház egyik büszkesége. Felek! Miklós /1818-1902/ hős- és jellemszinész, nagykultúrájú tagja a színháznak. Nagy Imre /1849-1895/ a Paulay-korszak hires tragikusa,az első Ádám a magyar színpadon. Bercsényi Béla /1844-1901/ jellemszinész: szinmüveket is irt. Sántha Antal /18361908/ segédszlnész. Molnár György vidéki színész, színigazgató, a Budai Népszínház megalapítója /1861/, majd a Nemzeti Színház tagja; élete végén ismét vándorszínész. Született 1850-ban, meghalt 1891-ben. Mint színész,de különösen mint rendező, értékes a magyar színháztörténet számára. Lásd az alábbiakban részletesebben.
