Mályuszné Császár Edit: Rakodczay Pál válogatott írásai (Színháztudományi Intézet, Budapest, 1961)
Rakodczay Pál fiatalkori önéletírása
meköre nem valami jelentékeny, minél fogva Jenő róla mindig csak kicsinyléssel szól s megmosolyogja leveleit. Bornírtnak tartja őt, mit részben én sem tagadhatok, de hálátlanság volna tőlem őt egészen ignorálni, mert őszintén ragaszkodik hozzám s megnyitja érzelmeit számomra, ő mélázó kedély, s habár a közéletben magamforma impraktikus ember, mégis a tudomány azon szakára, mely egészen gyakorlati, határozott hivatással bir. Amint tapasztaltam,a mechanikára különösen élénk érzéke van,folyton faragcsált, mozdonyokat tervezett s mindig a perpetuum mobilén törte szegény fejét. A fizikát szenvedélyesen kedveli s az ily müveken épp oly mohó vággyal kapott, mint én valamely színészi teórián vagy bírálaton, őt azután beavattam szivem vágyába s terveimbe. Nem rosszallta ezeket, mert úgy vélte, hogy van tehetségem, mire utánzásaimból következtetett. Ezen utánzási produkcióimmal sok mulatságot szereztem társaimnak. Egyes jelzett arcú s modorú egyéneket arcés hangban igen sikerülten tudtam utánozni, s e képességem néhány jó órát szerzett az üzleti személyzetnek gazdánk távollétében. Azt elmondhatom, hogy bár tehetségemet eddig tán kivétel nélkül kétlették, de utánzási érzékem határozott méltánylatra talált, mert nem akadt ember, kit többékevésbé nem utánozhattam volna.Az általam ismert színészeket mind utánoztam. így jöttem azon ötletre, hogy ezeket parodizáljam is, s ezt legsikerültebben Kisfaludy "Rákosi szántójá"-ban tehettem, még pedig úgy, hogy minden versszakban más-más színészt egyénitettem. így az első versszakban utánoztam eleinte Benedeket, majd Vizváryt, a másodikban eleinte Szerdahelyit aztán Benedeket, a harmadikban Komáromyt, a negyedikben Réthyt, az ötödikben eleinte Ujházyt, majd Felekit, a hatodikban eleinte Nagy Imrét, később a szörnyen nevetséges modorú Bercsényit, a hetedikx Binder Jenő; Id. a 18. oldalon lévő jegyzetet.
