Mályuszné Császár Edit: Rakodczay Pál válogatott írásai (Színháztudományi Intézet, Budapest, 1961)

Rakodczay Pál fiatalkori önéletírása

Takács Imre /maga sem tudta,hogy jutott hozzá/, Erzsi Bin­der Flóra, a biró Fejér Lajos /szerepét nem tudta/, a kán­tor magam. A súgó nagyban szerepelt, amennyiben az illető, Jeno/v/ay Géza hatalmasan hahotázott a kulisszák mögött, valahányszor szegény F. Lajcsira került a sor. Ezt követte a stereotip "Egy szoba két ággyal". Reám azt mondták, hogy határozott tehetséget fejtettem ki! Ez volt utolsó szereplésem, s képzelhetni, hogy ha Megyery 3 " óriási tehetségével bírtam volna is, ily hosszú pangás után nem kis gyakorlatra volna szükségem másokat meggyőzni tehetségem felől. Amit ezután tehettem szenvedélyem ügyé­ben, az pusztán magán-szavalatokból állott, s ritkán egyes barátaim előtt. Még csak fennhangon sem tanulhattam, mert a passzióm szálka volt édesanyám szemében. Ha tovább jártam volna a gimnáziumba, kétségtelenül fejlődhettem volna, mert ott sokszor volt alkalom szaval­ni; de én meggondolatlanságomban könyvkereskedő lettem s visszalépnem nem volt szabad. Azt hittem, én szamár, hogy Így hamarabb lehetek színész, amennyiben hamarabb szakít­hatok pályámmal mint tanulmányaimmal. - Szörnyű* keserves volt /s ma is az/ a teher, mit magamra vállaltam s nem tudtam tőle szabadulni. Gazdám, Petrik Géza derék, de igen szigorú ember volt, ki valóságos inquisitori módon járt sarkamban s hajtott monoton munkámra, ha véletlen olvasva talált. Később társam lőn Petrik Béla, jó fiú, öccse Gézá­nak. Ö is oly könnyelműen lett az,ami most sem szeret len­ni. Egyforma sorsunknál fogva könnyen közeledtünk egymás­hoz s köztünk valódi barátság fejlődött, mely ma erősebb, miután - szinte hihetetlen - csak most kezdtük egymást te­gezni. Béla nem volt valami lumen, s mondhatni, hogy ész­megyeri Károly, a legnagyobb magyar jellemszínészek egyi­ke, vándorszínész, majd a Nemzeti Színház tagja. Szüle­tett 1799-ben, meghalt 1842-ben.

Next

/
Thumbnails
Contents