Alpár Ágnes: A Városliget színházai (OSZM, Budapest, 2001)

Jókai Színkör (1923-1932)

Magyar Színpad városligeti műintézményt. Nemes Gyula, a rendező és ügyvezető majdnem meghatottan fogad bennünket a férfiöltöző irodának kinevezett sarkában. Kérdéseinkre elmondja, hogy a színpad 1917-ben létesült. Eredetileg népkabaré volt; amolyan szabad színpad: még a szereplők jó része is a közönség sorából került ki. 1919-ben kezdték - kísérletképpen - a három felvonásos darabok bemutatását. A boldogult Rónai Emil szervezte az első társulatot; ő volt a rendező is. Ma már végleges és komoly színházi programja van a kis műintézetnek. Minden nap egy teljes előadást tartanak, minden vasárnap pedig három előadás várja a közönséget. Huszonhat tagú kis színtársulata van a Jókai Színkörnek. Műsorát a ligeti igényeknek megfelelően az operettek dominálják. De minden második héten magyar népszínmű-előadásokat rendeznek és négyhetenként kerül sor a drámai előadásokra. Bátran mondom és hirdetem - mondta Nemes Gyula -, hogy mi előítéletekkel és mindennel dacolva, komoly hivatást teljesítünk itt a Ligetben. Tizenkétezer koronás páholyülésekkel és négyezerhatszáz koronás jegyekkel szoktatjuk a színházhoz azt a közönséget, amely eddig nem is gondolt arra, hogy színház is van a világon. És a közönség méltányolja ezt a törekvésünket. Csaknem minden nap zsúfolt házak előtt játszunk, a közönségünk a leghálásabb publikuma Budapestnek! Nemes Gyula egyébként mint vidéki színész kezdte pályáját, Kövesi Albert társulatánál dolgozott egy ideig, majd daltársulatot szervezett és azzal járta öt éven át az országot, míg végre a Ligetben vetett horgonyt. A jövőről a teljes bizakodás hangján beszél ő is, a kis társulat jelen levő tagjai is. Szeptembertől kezdve az áldozatkész Szász igazgató jóvoltából új díszleteket kapnak minden darabhoz: a művészi színvonalra is mind nagyobb súlyt fektetnek. Nem, ezekkel a hívő, bízó, reményekkel, álmokkal, vágyakkal telített fiatalokkal szemben a lelkiismeretlenség csúf bűne volna a cinizmus, a vállveregetés. Le a kalappal előttük: hősök ők, akik ugyanazt a munkát végzik, mint a nagy, neves elődök, akik a magyar ugart törték fel a mai magyar színjátszás számára. Ezek a perifériák elkopott aszfaltjába hintik belé a kultúra szeretetének csiráját - a jövőért. A maguk jövőjéért és a magyar jövőért!" (1924. július) 699 Herczeg Ferenc: Ocskay brigadéros. Szm. 3 fv. Rend.: Rédey Frigyes. Díszlet: Miklós Gyula A Ma Este 1924. szeptember 11-i száma pedig így ír: „A városligeti Jókai Színkörben nem szívesen látott vendég az újságíró. Úgyis csak gúnyolódni jönnek hozzánk, mondják. Mi végezzük a magunk becsületes munkáját, kultúrát terjesztünk a kültelken, az urak pedig ide jönnek, aztán kiviccelnek bennünket a lapjukban. Csak akkor hangolódnak barátságosabbra, amikor ismételten és becsületszóra kijelentjük, hogy nem krokit, hanem riportot írni jöttünk. Igaz is. A színkör új társulata teljes mértékben megérdemli a nagyérdemű közönség szíves pártfogását. Előadták az Ocskay brigadérost Herczeg Ferenc »levitézlett« színdarabját, s most készülnek Molnár Ferenc Liliomára.. Rédey Frigyes főrendező, miközben Ocskaynak maszkírozza magát, a következőket mondja el: A szín81