Alpár Ágnes: A Városliget színházai (OSZM, Budapest, 2001)

Bevezető - A Városliget

Bevezető BEVEZETŐ A VÁROSLIGET Ahogyan Jókai Mór azt előre megjósolta, ma a Városliget benn van a városban. Antonio Bonfini történetíró szerint már a 13. század végétől „országsátrak" lepték el a vidéket és Szent György napjára ide hívták egybe a rendeket, hogy „rendezzék el az ország törvényét és minden dolgát". Az itteni erdőkben vadászgatott Mátyás király, 1514-ben pedig Dózsa György vezéri szállásának adott helyet ez a vidék. Sok száz esztendő telt el, amíg azon a sivár tájon, ahol egykor a rákosmezei nevezetes királyválasztó gyűléseket tartották, a 18. sz. derekán elkezdték a Városerdő első fáinak telepítését, majd a 19. sz. elején hozzáláttak az azóta annyi változáson átment, pihenést, üdülést, levegőzést, szerény és gyarló szórakozást, pompázatos és olcsó látványosságot kínáló terjedelmes zöldterület - a tegnapi és mai Városliget kialakításához. A Városligetet a török világ utáni Pest polgársága a középkorban Uhurd földnek, azaz Ökördűlőnek ismerte. A 18. század végén prímási méltóságú bérlőjéről Batthyány-erdő a neve, a 19. század elejétől hosszú ideig Városerdőnek nevezik. Városliget néven 1872-ben szerepel először. A Liget 1755-ben keletkezett, amikor mocsarait lecsapolták és a területét fával ültették be. Építménye mindössze egy apró házacska volt, amelyet az erdőőr lakott. Ekkor már Pest és a mai Városliget között egy kis külváros terült el, amely több mint száz házból és számos majorból állt. Ezt a külvárost Mária Terézia 1751. évi pesti látogatásának emlékére Terézvárosnak nevezték el. E városrésznek 1791-ben saját bírája és négy esküdtje, valamint kisbírója volt. Templomát 1777-ben kezdték építeni. Tere nem volt, a templom előtti kicsi teret nem számítva, utcái pedig sűrűn beépített és szűk utcácskák voltak. A Király utca a legszélesebb, ez vezetett a Liget irányába. Kereskedelme is ezen az utcán bonyolódott le, több utcai árussal, iparossal. Itt létesült az első pesti gyár is, Valero selyemgyára. 1794-ben Boráros János városbíró emelt szót először a terület védelmében és látogatottságának ösztönzésére mulató- és üdülőhely építésére tett javaslatot. A vendéglőt még a város építtette Boráros javaslatára 1795-ben, és kezdettől fogva igen népszerű szórakozóhely volt. Főleg a terézvárosiak látogatták, tehát kispolgári és német volt (mint ahogyan német volt az ország fővárosa is). A vendéglőt száz évig látogatta a pesti közönség, ezalatt jellege megváltozott, a fővárossal együtt fejlődött. 1906-ban bontották le az akkor már öreg és korszerűtlen épületet. Boráros javaslata az üdülőhely építésére valószínűleg a magas kivitelezési 7