Alpár Ágnes: A Városliget színházai (OSZM, Budapest, 2001)

Bevezető - A Városliget

Bevezető költségek miatt nem került megvalósításra. 1799-ben a Ligetet bérbe adták Batthyány József hercegprímásnak. A főpap a várossal kötött szerződésben kikötött munkákat már a 18. század első éveiben Witsch Rudolf mérnökkel megindíttatta, a tó szabályozását, a csatornázást, a sziget kialakítását meg is kezdték; többre nem tellett az idejéből, rövidesen meghalt. Örököse, Batthyány Tivadar megtagadta a munkák folytatását, sőt elkezdte a fákat kivágatni, ezért a város felbontotta a szerződést, és saját kezébe vette a Liget sorsát. 1803-ban a Vilma királyné úton (ma Városligeti fasor) már lóversennyel próbálkoztak. 1825-ben ide telepedett a Zitterbarth Mátyás terve szerint készült Lövölde, amelyen végződik a Király utca és kezdődik a Liget. A Lövölde szép épülete az 1838-as árvíz idején elpusztult. Ebből az időből származik a Liget déli részén található romantikus sírhely, amelyre csak egy szó van elölről vésve: „FŰIT". Sok találgatásra adott alkalmat ez a sírhely, ezért legjobb, ha kortársának, Kultsárnak, a Hazai és Külföldi Tudósításokban megjelent nekrológjából idézünk: „Múlt vasárnap úgymint 1806. Decemberben temettetett el délután T. Horváth Jakab úr a Felséges Curiánál lévő Prókátor és több Nagy Méltóságok Törvényes Dolgainak Directora. Előbb papnak készült, de utóbb a prókátorságot választotta. Szepes vármegyében Toporcon született, Késmárkon tanult, tiszteletben élt 68 évet." Kultsár nem említi T. Horváth Jakab legfőbb emberi érdemét, hogy vállalta a Martinovics-féle mozgalom áldozatainak jogi védelmét. Igaz, hogy ez a jogi védelem korlátozott volt és nagyjából eredménytelen, mégiscsak kiállt a szabadság mártírjai mellett olyan időben, amikor fojtogató terror uralkodott országszerte. A 124 évvel később a sírkő másik oldalára vésett szöveg sem említi a mártírok jogi védelmét. A sírboltot Zitterbarth Mátyás építette téglából. 8