Alpár Ágnes: A Városliget színházai (OSZM, Budapest, 2001)

Magyar Színpad (1919-1923)

Magyar Színpad a sikert egy emlékezetes találkozás koronázta meg: a bécsi valcerkirály meglátogatta a magyar írófejedelmet, Jókai Mórt. Az ő útmutatására megírt operett meséjében minden van, amit az író tanácsolt, és a zene nemcsak elbűvölő dallamokból áll, hanem igazi megkomponált, megszerkesztett zenemű. A megújulás jelei századunk első éveiben jelentkeztek. Strauss halála után főleg Fall Leo korszerűsített darabjai és a pesti Huszka Jenő művei lettek népszerűek. Még Ady Endre is értelmiségi sznobizmustól mentesen mutatott rá az operett közvéleményformáló hatásának vonásaira, s költőtársa, Juhász Gyula is észrevette: az operett mozgékony történet, sok könnyű lírával és muzsikával, sok dekorációval és egy kevés komolysággal. Az operett „ezüstkorszakának" reprezentatív alakja Lehár Ferenc, aki A víg özveggyel, a Luxemburg gróíjával és más műveivel igazi bravúrt hajtott végre. Századunk első évtizedében kivirágzott az addig aljnövényzetként tenyésző budapesti operett is. Jeles alkotói, Huszka, Jacoby, Kacsoh, Szirmai nem tehetséges amatőrök, hanem a Zeneakadémián képzett hivatásosok voltak. A kiemelkedő tehetség Kálmán Imre; az ő összmonarchiai operettjei bőséges magyar fűszerezéssel szólalnak meg. Kálmán a budapesti operett minden találmányát, trükkjét felhasználva, hamisítatlan orfeumi egyveleget komponált a pikáns párizsi sanzonból és a stilizált pesti cigányzenéből. Zeneileg jellemezte és gyakran parodizálta szereplőit; legnagyobb érdeme, hogy a magyar népdal bűvös hangulataival frissíti fel az operettet. Kálmán feláldozta művészetét olcsó hatások érdekében az egyedül boldogító népszerűséget tekintve főcélnak. Ez a zenés műfaj a tömegkultúra integráns része lett, s ha színvonala, értéke erősen ingadozott is, két érdeme tagadhatatlan: az operett új közös nyelvet teremtett és nem zárta el, inkább megnyitotta az utat a magasabb zenei műveltség felé. Ez a kis bevezető nemcsak a Jókai Színkör működésének ismertetése előtt vált okvetlenül szükségessé, hanem az eddigi városligeti színházak miatt is aktuális, mert csaknem valamennyien az operettekkel vívták ki a közönség megnyerését, amint majd az utolsó, az Erzsébetvárosi Színház is ezt fogja tenni. A Jókai Színkör a városligeti Feszty-körkép épületében működött. A jelenleg érvényben és forgalomban lévő színházi lexikonok (a Schöpflin-féle, a Németh Antal-féle, s az 1994-ben megjelent legújabb, sőt a Budapest Lexikon is) legalább háromféle meghatározást adnak létrejöttére vonatkozólag. A Budapest cím- és lakásjegyzéke pedig egy addig nem található meghatározást is nyújt: e könyv szerint 1914-15-ben Szabad Színház néven játszott egy társulat a Feszty-körkép épületében. Egy bizonyos: amikor a Feszty-körképet Londonból visszahozták, s nem kapta vissza a Hősök terén lévő eredeti helyét, a főváros a körképet a Szépművészeti Múzeumból a Vurstliba, a Játéktér 15. szám alá helyeztette. Semmiképpen nem felel meg a valóságnak az, hogy a Feszty-körkép épületében a millenáris kiállítás alkalmával színházat is építettek, mint ahogy azt a Németh Antal szerkesztette Színészed Lexikon írja (ezt veszi át az 1994-es lexikon is). A londoni bemutatása után nagy nehézségek árán 1909-ben hazahozott körképet Fesztyék azon a telken állították föl, amelyet a főváros adományozott, éspedig a Mutatványos tér 15. számú parcellára. A körkép itt, a Vurstliban, a Melenheroy-féle barlangvasút 76