Alpár Ágnes: A Városliget színházai (OSZM, Budapest, 2001)

Magyar Színpad (1919-1923)

Magyar Színpad (23- sz. parcella), a Schöftner-féle lövölde (22. sz. parcella), a Royal Vio-féle mozgószínház (10. sz. parcella) szomszédságában, ebben a Popper és Grossmann cég által kivitelezett és az esőzések idején szüntelenül beázó „körkép-palotában", már szinte kizárólag az alacsonyabb társadalmi rétegekhez tartozó közönség szórakoztatását szolgálta ki. A Magyarok bejövetelét azonban nemcsak új környezet, hanem egy jogi szempontból teljesen újjászervezett társaság fogadta. A Feszty-féle magyar körkép (betéti) társaság ugyanis átalakult Magyarok bejövetele Részvény Társasággá, melyet 1909. január 22-én jegyeztek be a kereskedelmi társascégek jegyzékébe. A részvénytársaság igen körültekintően megfogalmazott alapszabályából néhány paragrafus különös figyelmet érdemel. Mindenekelőtt az „Egyetemes intézkedések" ötödik pontja, amely kimondja: „A vállalat célja: Feszty Árpád a magyarok bejövetele körképének felállítása, és jövedelmeztetése, esetleg más rokonvállalatok létesítése." Eszerint tehát az Rt. működési köre jóval tágabb lett, mint a Bt.-é. Arról sajnos nincsenek adatok, hogy vajon mozgófényképek bemutatásával foglalkozott-e az Rt. (valószínűleg nem), az viszont tény, hogy egy „rokonvállalat", a Magyar Színpad, illetve a Jókai Színkör, majd ennek jogutódja, a Jókai Színház évtizedekig működött a körkép épületében. Amikor tehát az Rt. a városligeti Mutatványos téren újra megnyitotta kapuit, az épület kihasználatlan alagsorát az igazgatóság felajánlotta egy állandó színházzal nem rendelkező társulatnak. A magát legolcsóbb fővárosi színkörként reklámozó Magyar Színpad (későbbi nevén Jókai Színkör, majd Jókai Színház) és a Feszty-körkép sorsa ezzel évtizedekre összekapcsolódott. Azt már az említett lexikonok is közlik, hogy az 1915-ben megnyílt színház eleinte kabaréműsorokat játszott, majd 1927-ben ún. „színháznyitási engedélyt" nyert, úgyhogy belépett a színházak sorába. Ebből is csak annyi a valóság, hogy már jóval előbb, a húszas években is játszott egész estét betöltő darabokat. A tulajdonos Rt. áldozatkészsége, illetve annak vezérigazgatója, Szász János gonddal fejlesztette a kultúrának ezt a kis hajlékát. A színkör saját díszlettárral, ruhatárral, könyvtárral és zenekari felszereléssel rendelkezett, és állandóan negyven, a színészet érdekeit szolgáló családnak nyújtott kenyeret. Színpadán fellépett a magyar színészet vezető tagjai közül: Rákosi Szidi, Király Ernő, Somogyi Nusi; jótékony célú előadásain Makay Margit, Küry Klára, Komlóssy Emma, Szirmay Imre, Harmath Hilda, Szentiványi Kálmán, Kompóthy Gyula, Gallai Nándor, Víg Miklós. Tagjai közül fővárosi színházakhoz került: Krasznai Elek, Csillag Jenő, Tary Mihály, Radócz Ferenc, Pallós János, Sugár Lajos, Gerő Ferenc, Kardos József, Salgó Ilona. Elsőrangú vidéki társulatokhoz kerültek: Veszely Pál (Szegedre), Palásthy Ilona (Pécsre), Váradi Lajos (Nagyváradra). Egész színészgenerációt nevelt, évente kb. 70 darabot játszott, átlag évi 470 előadásban. A nézőtér befogadóképessége 500 fő, helyárai kezdetben: páholyszék első sor 8 K, hátsó sor 6 K 50 fill., 1. hely 4.50 K, 2. hely 3 K. Az újabb kutatások alapján úgy tűnik, hogy a főleg népszínműveket, operetteket, bohózatokat játszó társulat olyan sikeresen működött, hogy sokszor a körképnél is nagyobb bevételre tett szert. Később azonban kiderült, hogy a sikerek mögött Szász vezérigazgató eltitkolt kölcsönei, kifizetetlen számlái és más zavaros 77