Alpár Ágnes: A Városliget színházai (OSZM, Budapest, 2001)

Magyar Színpad (1919-1923)

Magyar Színpad MAGYAR SZÍNPAD (1919-1923) -Az 1989 előtti négy évtizedben a tömegkultúra fogalma szinte teljesen elveszítette valódi értelmét. Ekkor ugyanis nem a szórakozás-szórakoztatás világának felelt meg, hanem a felülről diktált önművelés és oktatás területévé alakult át. A tudomány figyelme is elkerülte a tömegkultúra jelenségét: nincs is érdemi tudásunk az elmúlt egy-másfélszáz év fejleményeiről. A témával foglalkozó kutatók tömegkultúrán rendszerint valami olyat értettek, ami eredendően a szervezett munkások intézményes kultúrmozgalmában öltött testet. Ha így értjük a fogalmat, akkor Budapesten a múlt század végétől lehet valódi tömegkultúráról beszélni. Igaza van Vörös Károlynak, amikor a tömegkultúra budapesti múltjában a századfordulót jelöli meg első fontos cezúraként. (Vörös Károly: A művelődés és a kulturális élet alakulása Budapesten. 1873-1945. Bp. 1974.) Mégis, a századfordulót követően mind több területen egyszerre lesz érzékelhető a kommerciális tömegkultúra terjedése. Ám, tegyük hozzá gyorsan, ez nemcsak az alsó és a kispolgári rétegek kulturális univerzumának felelt meg. Igaz, akkor még nem hatolt be olyan mélyen a nemcsak tömegkultúrát „fogyasztó" rétegek életébe, mint napjainkban. Ennek az összeállításnak is az volt a célja, hogy végigvezessük a budapesti - pontosabban a városligeti - tömegkultúra történeti útját. Nem is sejtettük, milyen nehéz, majdhogynem követhetetlen utat kell bejárnunk. Többé-kevésbé bejártuk, még ha úgy tűnik is, hogy hiányos vagy legalábbis nem teljes. Ezt éppen a most következő városligeti színház példája mutatja majd. E színház, vagy színkör zegzugos élete, működése ékesen bizonyítja, pedig igencsak hosszú ideig élt. A Jókai Színkör működésének ismertetése előtt engedtessék meg egy kis eszmefuttatás az operett-műfajról, hiszen a műsorok zöme operettekből állt. Egyszerűsége és illanó könnyedsége ellenére az operett mindig is nagyon népszerű volt, és nemcsak a zeneileg képzetlen közönség számára; a műfaj régiók és országok határain túlmegy, akárcsak a társadalmi rétegek és politikai szekértáborok között: valóban nemzetközi és emberközi műfaj. Legitim szülőatyja egybehangzó vélemény szerint Jacques Offenbach volt. Belső értékein kívül az operett születésének és tüneményes karrierjének egy alapvető környezeti feltétele van: a nagyváros. Ezt jelezte Offenbach, Hervé gyors és viharos sikere és adoptálása Franz Suppé, Kari Millöcker és mindenekelőtt Johann Strauss műveiben. Az operett mindenütt a szórakoztatást, a nevetve karikírozást szolgálta, nem magas erkölcsi-eszmei célokat. Kultúrtörténeti relevancia szempontjából A cigánybáró alighanem felülmúlja A denevért. A két darab között éppen tíz év telt el, de 75