Alpár Ágnes: A Városliget színházai (OSZM, Budapest, 2001)

Béke Színház (1946)

Béke Színház dénáron nevettető, embertelen, formális fogások, trükkök eltüntetéséről van szó. Idézzünk egy keveset az egyik kritikából, hogy érthetővé tegyük azt a téves nézetet, amely szerint a humor és szatíra egészségtelen, öncélú jelenség, s nincs helye abban a társadalomban, amelyik a szocializmus alapjait rakja le. S különösen az 1950-ben megalakult Színház- és Filmművészeti Szövetség képviselte nagyképű következetességgel ezt a szűk látókörű, mosolytalan álláspontot. Folyóiratában, a Színházés Filmművészetben így írt az egyik ilyen varieté műsorról Derűre derű címmel: „A városligeti Vurstliban, a barlangvasút tőszomszédságában volt azelőtt a Panoptikum. Itt láthatta, aki akarta aprópénzért Hasfelmetsző Jacket, a düsseldorfi rémet és a három lábú csecsemőt. A panoptikum a múlté. A kikiáltó ma a Népvarietébe hívogatja a járókelőket. Egyszerű, igénytelen külsejű kis színház ez, ahol 2 forintért háromnegyed órás műsort adnak. A lehetőségek, amik itt kínálkoznak nagyok. A Fővárosi Tanács kultúrszerveinek nagyszerű kezdeményezése ez: művészetet adni a Panoptikum tetemének tőszomszédságában, azoknak, akik az aljas és embertelen burzsoá kultúrpolitika áldozatai voltak. A 46 perces műsor derekasan él is ezzel a lehetőséggel. Artistaszám, énekszóló, humoros magánszám, színpadi jelenetek tarka változatosságban követik egymást mindegyik egy-egy alkalom a közönség érzésvilágának, az élet, az ember, a munka szeretetének elmélyítésére, az értelmes, egészséges gondolkodás fejlesztésére. Nagy örömmel hallgattuk a Népvarieté színpadáról kedves népdalainkat és a Szabadság dalát a Dohányonvett kapitányból. Jó érzés volt arra gondolni, hogy ezek a népünk életét és igaz érzéseit megszólaltató dalok kerültek ki évek óta folyó kultúrpolitikai harcunkból, melyet a polgári életforma után nyöszörgő, ízlésromboló giccses műdalok és kozmopolitika slágerek ellen folytatunk. Elismerést érdemel az a bátor kezdeményezés is, hogy a kültelki kis színház Móricz Zsigmond egyfelvonásosát mutatja be. Jellemző például, hogy a szabadság dalát Kabai Béla (egyébként igen meggyőzően) Móricz Dinnyék című jelenete után énekelte. Helyesebb lett volna ezt az énekszámot a műsor más részébe tenni. Rendezőnek és dramaturgnak egyaránt tudnia kellene, hogy egy esztrád- vagy varietéműsor nem egyenlő több, apró, egymástól független műsorszám rendszertelen egymásutánjával. A műsornak teljes egészében kell, hogy központi mon165