Alpár Ágnes: A Városliget színházai (OSZM, Budapest, 2001)

Erzsébetvárosi Színház (1935-1944)

Erzsébetvárosi Színház 1615 Emőd Tamás-Török Rezső: Két lány az uccán. Zenés játék az élet mélységeiből 3 fv. Betétszámok szövegét és zenéjét írta: Erdélyi Mihály. Rend.: Horváth Jenő. Karn.: Rajna Sándor 1616. Lehár Ferenc: Víg özvegy. Op. 3 fv. írta: Viktor Leon és Leo Stein. Ford.: Mérei Adolf. Rend.: Sík Rezső. Karn.: Rajna Sándor 1617 De Fries Károly: Romantikus asszony. Op. 3 fv. írta: Szántó Armand és Szécsen Mihály. Rend.: Gellért Lajos mv. Karn.: Bondy György 1618 Nagypál Béla: Pista néni. Op.3 fv. írta: Bús-Fekete László. Rend.: Takács Oszkár. Karn.: Dörner Lajos 1619 Kálmán Imre: Ördöglovas. Op. 3 fv. írta: Rudolph Schanzer és Ernst Wellisch. Ford. és vers: Szenes Andor. Rend.: Sík Rezső. Karn.: Dörner Lajos 1620 Offenbach, Jacques: Hoffmann meséi. Op. 3 fv. írta: Jules Barbier. Ford.: Váradi Antal, Fáy J. Béla, Radó Antal. Rend.: Dr. Havas József. Karn.: G. Nagy Tibor. Az Opera műkedvelő Társaság előadása 1621 Erdélyi Mihály: Csókos regiment. Op. 3 fv. Rend.: Faragó Ödön. Karn.: Bondy György. A Független Színpad vendégjátéka (ápr. 28, máj. 5, 13, 14.) 1622 Csokonai Vitéz Mihály: Méla Tempefői avagy Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországban. Szatirikus zenés játék 3 fv. Zenéjét összeáll.: Vándor Sándor. Rend.: Hont Ferenc. Dramaturg: Benedek András és Nagypál István. Színpadtervező: Háy Károly. Karn.: Vándor Sándor. Koreogr.: Milloss Aurél (szereplők: Hont Erzsi, Szánthó Klára, Gellért Endre, Bánhidy László, Kalla István, Harsányi Miklós, Halász Kálmán, Bihary Nándor, C. Turáni Endre, Darvas Ernő, Pártos Géza, Szlovák László, Gál István, Molnár József). „A városligeti Erzsébetvárosi Színház - írja Bisztray Gyula Színházi esték című könyvében - nem tartozik Budapest legelőkelőbb műintézetei közé. Április végén és május elején azonban e kopott falak között nem kisebb költő szólalt meg, mint Csokonai Vitéz Mihály. A Hont Ferenc vezetése mellett Független Színpad néven működő fiatal színészgárda előadásában nyilvános színpadon először első ízben jelent meg a költő egyik befejezetlenül hátrahagyott közel százötvenéves drámai munkája: Tempefői. A napilapok, egy-két kivétellel, mindössze pár sorban emlékeztek meg a premierről s közönségünk is csupán azóta szerzett közelebbi tudomást a Csokonai-vígjátékról, mióta szabadtéri előadás lett a Márkus Emiliaparkban. Márcsak e körülmények is indokolják, hogy jelentőségéhez mérten foglalkozzunk az írója mostoha sorsában osztozó darabbal. Miről is szól e keserédes szatírai játék? Tempefői, a méla poéta reménytelenül esetük-botlik a tizennyolcadik század végi hazai társadalomban. Pártfogót keres, aki könyve nyomdaköltségének kifizetésével a mecénási elvnek megfelelő módon rója le hazafias kötelességét a nemzeti literatúra iránt. Gróf Fegyvernekihez folyamodik, hiszen az ő ősét dicsőíti legújabb versezete. De a grófnak s a többi magyar uraknak fontosabb a politika, kártya és vadászat, mint a tengődő magyar poézis. így aztán Betrieger, a jövevény tipográfus, mint nem fizető adóst már-már börtönbe juttatja a szegény Tempefőit, midőn végre Fegyverneki lányától, a szép lelkű honleánytól segítség érkezik. Körülbelül eddig tart Csokonai csonka színdarabja, amelyet 138