dr. Kerényi Ferenc: Pécs színháztörténetének forrásai a Baranya megyei levéltárban, 1886-1949 (Thália Könyvek 24., Budapest, 1990)

BEVEZETŐ

letbeli fejlődési vonalán. Az ún. 50-es évek kultúrpolitikája és ideológiai töltetű közbeavatkozásai teljesen szétzilálnák ezt az elképzelt grafikont, ha megkísérelnénk mégiscsak ábrázolni. Még az ún. Bach-korszakban sem lehetett tapasztalni ilyen szintű politikai beavatkozást a hatalom részéről, mint ebben a gyászos emlékű időszakban. A művészi produktum az aktuális, napi politikai szintre, az akkori jelszavak szintjére került. Hatékonyságát, művészi erejét ezenkívül a rá is vonatkozó tervteljesítési rendszer is befolyásolta az ekkor meginduló kultúrforradalom szükséges velejárójaként. Lassan úgy tűnt, hogy ebben a hermetikus elzártságban utolsó tartalékait is feléli a város nagymúltú színjátszása (De arról sem szabad megfeleledkeznünk, hogy a háború utáni újjáépítés, az infláció, a gazdaság válsága a kulturális életben jobban éreztette negatív hatását.) Döntő változást az 1956-os esztendő hozott. Ugyanis 1956 nyarán tanácsi irányítás alá került a színház és a hozzátartozó létesítmények, az eddigi minisztériumi vezetés helyett. Az októberben kirobbant forradalom leverése utáni időszakban sokáig úgy tűnt, kezdődik minden elölről, de az 50-es évek végén döntő, mondhatni gyökeres változás állt be a kulturális életben is. Ha nagy döccenőkkel is, de a város színjátszása végre kimozdult a több évig tartó holtpontról. A Pécsi Nemzeti Színház művészi tevékenységében az „új idők szelei" eddig még nem látott és tapasztalt sikerszériát indítottak el. A színház a szabadtéri színpaddal és a kamaraszínházzal bővülve szélesebb közönségréteget tudott hatása alá vonni. Hamarosan megalakult a Városi Bábszínház is. A társulat a hőn óhajtott operaegyüttessel és balettkarral kiegészülve a legjobb vidéki társulatnak bizonyult a Művelődési Minisztérium által felállított rangsorban. Kevéssel később az országhatárokat átlépve nemzetközi elismerést ért el a színház művészgárdája, különösen a Pécsi Balett Eck Imre vezetésével. Bár a pártirányítás továbbra is megmaradt, de a legfőbb cél a művészi munka színvonalának emelése lett, természetesen a szocialista értékek megőrzésével. Az ún. „aczéli kultúrpolitika" ellentmondásos, de mégis nagyszerű eredményeket felmutató időszaka ekkor indult, s talán a maradandó budapesti sikerek után a vidék kultúrcentrumai közül Pécs került az első helyre. A változások viharos gyorsaságát egy alábbi példával lehetne leginkább érzékeltetni: 1958 tavaszán egy vb. ülésen még sikerült a Stuart Máriái kiiktatni a repertoárból, mondván „annak az előadásnak a számunkra nincs mondanivalója." (212.sz. regeszta). Alig egy hónap múlva még a Shakespeare-művek színre vitelét is meg8