Deésy Alfréd: Porondon, deszkán, mozivásznon (OSZM, Budapest, 1992)
Tehát elhatároztam, hogy ezt fogom tenni. Amikor Dés felé közeledtünk, a szivarból levágtam egy ujjnyit, mert féltem, hogy ha leszívok annyit belőle, rosszul leszek; viszont azt a látszatot is el akartam kerülni, mintha csak most gyújtottam volna rá. Már feltűntek a várost környező erdők, hegyek, gyermekkorom tündérhelyei - amikor rágyújtottam a szivarra. Befut a vonat a pályaudvarra. Látom a sok ember között kimagasló anyámat, apámat, rokonokat, szomszédokat - ráérő embereket. Lehettek vagy százan. Kilépek a kupéból, anyám kitárt karokkal lép felém, sírástól fojtott hangon: - Fiam, édes... - Szava elakad, gyönyörű két szeme szikrákat lövellve, felkiált: - Mi az, te szivarozol?! És én hatéves gyerek lettem ismét... számból kiesik a kövér szivar... megmeredten állok... majdnem sírva, tiltakozón: - Nem, nem, mama, lelkem! Csak., izé... most... Az anyám meghatottan áll, ahogy csak egy jó anya, megbocsájtó hangja csendül a gyermekéhez: - Akkor, akkor... édes, jó fiam...! - Kitárva két karját, ölel át... És sírunk mind a ketten... Könnyezik mindenki... drága, jószívű erdélyi emberek. Négy év múlva kerülök ismét Désre - mint a szegedi színház első szerelmes színésze® 1 - és két estén fellépek a színházban: Romeo és /«//a-ban és A kaméliás hölgy-ben... 6 2 A közönség nem fogyott ki a tapsból és — anyám - a könnyezésből. Első nagy szerepem 1894. március hó 23. Gyöngyös. Itt játszottunk már egy hónapja, telt házak mellett. Engem a kellékességről lecsaptak, mert itt igen jó „búcsúzó" szokott lenni. És így a meghalt komikus felesége - az igazgató sógorasszonya - hordta gyászruhában a színlapokat. Én kárpótlásul egy nagy szerepet kaptam a Kossuth és Batthyány című történelmi darabban: Jellasicsot! Ez a színdarab virágvasárnapra 6 3 volt kitűzve. A városban akkor huszárok állomásoztak. Ezek a tisztek a zongora körül ültek a színpad előtt félkörben - vagy húszan, per koponya 1 forint húsz krajcárért! Ez volt a legdrágább jegy. Ezek a bárók, grófok, lovagok kiváltságos szabadságot élveztek a színházban; lovaglópálcájukkal megcsiklandozhatták a kóristanők vagy a primadonnák vádliját, beleszólhattak a színész szerepébe, ha operett ment, az énekesekkel énekelhettek, vagy fütyülhették a számokat, tehettek hangos megjegyzéseket stb. Nem kicsi dolog napi biztos 24 forint a húsz tiszttől. Virágvasárnap volt... Másnap színészfelvételi vizsga Pesten a Színészegyesületben - ami szemben volt a Keleti pályaudvar érkezési oldalával. Nekem is vizsgáznom kellett volna, de a kérvényemet visszaküldték, mert nem voltam még 18 éves. De visszatérek a színdarabra. Zsúfolt ház előtt folyik ez a hazafias darab, amiben én a főszerepet - a két első felvonásban - rendesen elmondtam. Hogy voltam öltözve mint Jellasics? Egy fekete köpeny, ami eltakarta a fehér hosszú gatyámat - mert akkor azt hordtak a férfiak hosszú lakkszár, amit a sáros cipőmre húztam fel, fejemen egy oldalt pofon csapott - fekete, nagy karimájú kalap. A fodrász, hogy férfias legyek, hatalmas fekete bajuszt ragasztott. Következik a harmadik - az utolsó - felvonás. Volt a társulatnál egy apaszínész, Csenteri Károly! 6 4 Ez a vén ripacs azt mondja nekem a felvonás előtt: - Aztán vigyázzon, kis kollegám, nehogy lőszer helyett mást mondjon!... 30
