Nyerges László: Carlo Goldoni színművei Magyarországon (OSZM, Budapest, 1992)

BEVEZETŐ - I. GOLDONI SZÍNMÜVEI MAGYARORSZÁGON MEGJELE-NÉSÜKTŐL A NEMZETI SZÍNHÁZ MEGSZÜLETÉSÉIG (1759-1841)

I. GOLDONI SZÍNMÜVEI MAGYARORSZÁGON A MEGJELENÉSÜKTŐL A NEMZETI SZÍNHÁZ MEGSZÜLETÉSÉIG (1759-1841) A FŐÚRJ SZÍNJÁTSZÁSBAN ÉS A NÉMET VÁNDORSZÍNÉSZET MŰSORÁN 1707-1793 KÖZÖTT Carlo Goldoni müvei kis késéssel ugyan, de még életében eljutottak hazánkba. Darabjainak megjelenése a magyarországi színpadokon egybeesett a főúri színház kibontakozásával és a hivatásos magyar színjátszás megszületésének időszakával. így színmüveinek magyarországi sorsán keresztül a korra jellemző drámaés színháztörténeti fejlődésre, a játékszíni viszonyokra, a színház társadalmi szerepére és színészeti összefüggésekre kaphatunk választ. A művészetpártoló arisztokrácia számos tagja utazott Itáliába, és ismerkedett meg a kor legnépszerűbb színházi műfajával, az olasz operával. Esterházy Pál Antal Mária Terézia követeként, 1751-ben járt a nápolyi udvarban, de a fényes esték emlékén kívül az ott látott operák szövegkönyveit is magával hozta. Az Esterházyak már Bécsben is magukba szívhatták az olasz opera kultuszát, hiszen Bécs ekkor már az európai művelődés egyik központja volt, ahol az olasz udvari költő „intézménye" (Silvio Stampiglia, Apostolo Zeno, Pietro Metastasio, Lorenzo Da Ponte, Giambattista Casti és Giovanni Bertati tevékenysége révén) az évszázad művelődéstörténetének jelentős tényezője. A főúri látogatókon kívül a császári hadseregben szolgáló tisztek és a bécsi udvarban élő magyar testőrírók, közöttük Bessenyei György, Báróczi Sándor, Barcsay Ábrahám, Harsányi Sámuel is, eljutottak Itáliába. Az ott szerzett benyomások, és a felvilágosodás eszméivel való megismerkedés késztette őket hazatérésük után arra, hogy a magyar nyelvű irodalmi mozgalom élére álljanak. Faludi Ferenc jezsuita író és fordító 1740-45 között Rómában élt. A költői tevékenység mellett folyamatosan figyelemmel kísérte az egykorú olasz drámairodalom eredményeit, a színpadi szerzők munkásságát. Omniarium című naplószerű, vegyes jegyzeteket, idézeteket tartalmazó gyűjteményében említést tesz Carlo Goldoni és Pietro Chiari között dúló szerzői háborúról, de Goldoni-komédiák szövegéből vett részleteket is idéz. A jegyzetek elemzése alapján Szauder József megállapította, hogy Faludinak legalább az alábbi Goldoni-komédiákat kellett ismernie: A régiségbúvár családja, Tonino, A ficsúr, Két úr szolgája, A tékozló 1 Bár Faludit elsősorban a másfél évszázaddal korábban virágzott udvari kultúra vonzotta, a drámai műfaj iránti érdeklődése, a Goldoni-komédiák olvasmányélménye mégis arra mutat, hogy a felvilágosodás szelleme őt is megérintette. 8