Nyerges László: Carlo Goldoni színművei Magyarországon (OSZM, Budapest, 1992)

II. A NÉPSZÍNHÁZI FORMÁKTÓL A SZÍNPADI STILIZÁ-LÁS FELÉ (1841-1941) - 3. Goldoni színművei és Hevesi Sándor

dolina alakítását korábban méltatta, arra enged következtetni, hogy a komédia fordításához a nagy olasz színésznő játékából merített inspirációt. Maddalenának írt, 1927-ben kelt levelében Hevesi megismétli, hogy a Fogadósné fordítása nem jelent meg nyomtatásban, de a Nemzeti Színház vígjátékciklusa keretében, 1912-ben bemutatták. Fordításáról mindössze annyit ír, hogy azt az eredeti szöveg tiszteletben tartásával készítette el. Az OSZK-ban található rendezőpéldány is ezt bizonyítja, mert Mirandolina néhány monológjának rövidítésén túl a fordított szöveg híven követi az eredetit.

1

6 Hevesinek az egyes figurákról kialakított értelmezése szerint a Márki mintegy ötvenéves, kissé kopott, izgatottan mozgó jelenség; a Gróf ifjú és előkelő; Ripafratta kimért tartású nemes, aki kezdetben nyíltan kifejezi, hogy utálja a nőket. Az I. felvonás elején nem is vesz részt abban a társalgásban, amelyet Mirandolina, a Márki és a Gróf folytat arról a fülbevalóról, amelyet az utóbbi ajándékozott a Fogadósnénak. A Lovag távolságtartása fokról fokra csökken, mert a rendező Mirandolina minden mozdulatának, lépésének súlyt ad azzal, hogy középen lépteti színre és középen játszatja, míg a Lovag bejövetele és kimenetele mindig jobb oldalon történik. Az I. felvonás 15. jelenetétől kezdődően Mirandolina a fehérneművel keríti be a Lovagot, amit ő kezdetben teljes érdektelenséggel fogad, aztán a beszélgetés során merevsége feloldódik, s helyébe a kíváncsiság, majd a megkívánás lép, a Lovag végül felhagy korábbi óvatoskodó viselkedésével, és ő közeledik Mirandolinához azzal a szándékkal, hogy a kettőjüket elválasztó érzelmi-pszichikai távolságot lerombolja. Ez az érzelmi bekerítés, tehát a Lovag megtörése a II. felvonás ebédjelenetében történik. A komikai feszültséget növeli Pirrot, a Lovag szolgája és Mirandolina roppant szerelmes pillantásai, sóhajtásai. Most már csak a Lovag megleckéztetése van hátra. Ez a II. felvonás 17. jelenetében, Mirandolina színlelt ájulása után kezdődik, amikor a megjelenő Márki és Gróf a Lovagot, a nők ádáz ellenségét hirtelen átalakulása miatt kajánkodva csúfolják. A III. felvonás vasaló-jelenetében a Lovag már magánkívül van, Fabrizióra féltékenykedik, Mirandolinát a vasalóasztal körül kergeti. A feszültség azután a 17. jelenetben a Lovag és a Gróf párbajával tovább fokozódik, ám Mirandolina megjelenése megakadályozza, hogy a szembenálló felek között tényleges összeütközésre kerüljön sor. Elmarad a Mirandolina végső győzelmét jelentő kérdés:,, A Lovag szerelmes lenne belém?" A Fogadósné őszinteségét hangsúlyozza, amikor Fabrizióhoz lép és bejelenti, hogy hozzámegy feleségül. A Lovag, a Gróf, a Márki és Mirandolina beszélgetése az eredeti szövegből kimaradt, a 18. jelenet pedig az átkozódó Lovag távozásával zárul. A rendezőpéldányból az is kiderül, hogy a színpadot igen egyszerűen rendezték be. Az I-II. felvonásban a fogadó szoba és a Lovag szobája alig különbözik egymástól. A szín elülső részében, jobb- és baloldalon ülőalkalmatosságok, asztal, székek és karosszék voltak, a hátteret tálaló és szekrény foglalta el. A járásokat jobbra, balra és középen biztosították. A III. felvonásban a vasaló-szobában mindössze a vasalóasztalt, kosarat és egy széket helyeztek el. Hevesi ebben a csupán lényeges darabokkal berendezett térben a színészi játékra helyezte a hangsúlyt. Értelmezése szerint a játék lényege a Lovag érzelmi bekerítése, a nőgyűlölőből a szerelemtől megvadított férfivá való átalakításá38