Nyerges László: Carlo Goldoni színművei Magyarországon (OSZM, Budapest, 1992)
II. A NÉPSZÍNHÁZI FORMÁKTÓL A SZÍNPADI STILIZÁ-LÁS FELÉ (1841-1941) - 3. Goldoni színművei és Hevesi Sándor
GOLDONI SZÍNMÜVEI ÉS HEVESI SÁNDOR Nem Goldoni, a komédiaíró keltette fel a magyar rendező érdeklődését. A már említett színházi előadásokon szerzett személyes élmények - Duse játéka a Fogadósné ban és a Compagnia Comica Goldoniana vendégszereplése késztették arra, hogy a velencei szerző munkásságának különböző minőségben - kritikus, fordító, rendező, színházvezető - fokozottabb figyelmet szenteljen. A Nemzeti Színház Goldoni születésének 200. évfordulójára emlékezve 1907 áprilisában mutatta be a Hazug című vígjátékot. Kosztolányi Dezső A Nemzeti Színház Goldoni ünnepe címen megjelent írásában méltatva az évfordulót a commedia dell'arte megújítóját, Goldonit lángésznek minősítette, aki a természetellenest természetessé, a sallangost egyszerűvé tette azzal, hogy a „commedia holt váraiba élő embereket lopott be, színes álarcok mögé rejtette az igazságot, s parasztos (?) egyszerűségével és naiv emberszemléletével sokkal változatosabb, differenciáltabb jellemeket látott és rajzolt, mint ügyeskedő kortársai 9." Kosztolányi forradalmárnak, színpadi zendülőnek nevezte Goldonit, „aki a maszkok alá csempészte a mindennapi élet nyelvét beszélő halszagú kofákat, hetre füles inasokat", fölszabadította őket, polgárjogot adott nekik, minekelőtte elkövetkezik a forradalom. Az előadásról szóló egyik kritikai megemlékezés a másfélszázados darab premierjéről beszél, de ezt rögtön helyesbítenünk kell. A komédia hazai, magyar nyelvű ősbemutatója ugyanis jóval korábban - Pesten 1812-ben, Kolozsvárott 1829-ben - volt, igaz, hogy német átdolgozás felhasználásával. 1884. augusztus 25-én, a Budai Nyári Színkörben Radó Antal - olasz eredetiből - fordításában láthatta a közönség. A jubileumi előadás rendezője Hevesi Sándor volt. Ez az adat eddig ismeretlen volt, így nem szerepel a Hevesi rendezéseit méltató kutatók - Staud Géza és László Anna - összeállításaiban sem. Tény az, hogy ebben az időben Hevesi a Thália Társaság körében tevékenykedett, de az is igaz, hogy a Nemzeti Színházban a kérdéses évad folyamán Moliére-t is rendezett. Két korabeli, a Hazug előadásáról szóló kritika azonban megerősítheti állításunkat. A Népszava április 14-i számának recenzense elkötelezetten szól a jellemkomédia születéséről:,, Az olasz író működésének virágkora a XVIII. század derekára esett, amikor a velencei uralkodó osztály rettenetes feslettsége igen nagy fokon állott. Az a szegény nép bizony nem mert urai ellen felszólalni, alkalma se igen volt rá, mert a művészet... készségesen kiszolgálta a vagyonos osztályt. Hazug, hamis, képmutató emberek voltak azok, akiket Goldoni megfigyelt, gúnyos kacagással a színpadra hurcolt, és ott a kacagó közönség előtt lelkileg pőrére vetkőztetett. Goldoni ilyen értelemben megalkotta a jellemvígjátékot." A cikkíró ezután megdicséri az előadást és a mesterien játszó Pethest, majd megállapítja: „A rendezés Hevesi Sándor dr. kezére vall." A kissé kurta és határozatlan megfogalmazás mellett meggyőz bennünket Márffy Károlynak a 200. évfordulóra is emlékező kritikájának alábbi szakasza: „Az előadás, amelyet dr. Hevesi Sándor jeles esztétikusunk rendezett, igen nagy irodalom-művészeti és anyagi sikert hozott a Nemzeti Színháznak... A fényes siker első pálmáját a címszereplő Pethes 36
