Nyerges László: Carlo Goldoni színművei Magyarországon (OSZM, Budapest, 1992)
II. A NÉPSZÍNHÁZI FORMÁKTÓL A SZÍNPADI STILIZÁ-LÁS FELÉ (1841-1941) - 2. Olasz színtársulatok vendégjátéka Budapesten
Goldoni, I. 771. old.) Elismerően méltatja a kitűnő összjátékot: „Ha tömegesebb jelenetet játszanak is, még a néma személy is részt vesz a jelenetben, és nem unatkozik vagy ásít a szemünk láttára, mint a mi statisztáink szoktak a Nemzeti Színházban." Harminc év elteltével ugyanerre az előadásra így emlékszik vissza: „Ez volt a legmuzikálisabb és legösszevágóbb előadás, amit valaha láttam; a veszekedő és verekedő csipkeverő asszonyok jelenetét mintha csak egy láthatatlan karmester dirigálta volna: ritmusnak, dinamikának olyan szédületes változásait, amit az olaszok ebben produkáltak, soha német színtársulat meg nem közelítette 8." Hevesi bizonyosan Otto Brahm, Max Reinhardt, Paul Lindau és más német együttesek századeleji, budapesti vendégszereplésére utal. Ezek az invenciózus, újszerű előadások éppen az egyéni alakítást állították előtérbe. Az olasz társulatok vendégszereplésének és az általuk bemutatott Goldonikomédiák előadásainak tapasztalatait összegezve megállapíthatjuk: - az olasz színészek természetes (verista), technikailag hiteles játékstílusukkal véglegessé tették a retorikus-patetikus, deklamáló német színészi iskola térvesztécét, és hozzájárultak a színpadi naturalizmus előretöréséhez, különösen a Vígszínház sajátos játékstílusa kialakulásához; - a vendégszereplések során kibontakozott viták termékenyítően hatottak színészeink játékára. A színjátszás lényegét érintő nézetekből leszűrhető, hogy a színházesztétikai érdeklődés középpontjába a jellemzetesség került, ami magába foglalta az igazságot, az egyéniségből születő jellemző erőt. Ez a jellemző erő független az író kész anyagától. A színpadon minden más művészetnél közvetlenebbül hat. Ennek a szövegtől függetlenedő teátrális hatásnak feltétele a megfigyelésen alapuló és a részletekből építkező színészi játék technikájának, kifejezési eszközeinek birtoklása, a beszéd és a taglejtés szabályainak mesteri ismerete, ezért az olasz színészek a realisztikus-karakterisztikus színjátszás szintjéről a lírikus-klasszikus színpadi játék régióiba emelkedtek; - Hevesi szerint a színpadi összjáték jelentősége növekedett, ami a rendező szerepének további térhódítását jelentette. Goldonit a kritika a verizmus előfutárának tekinti. Az olasz színészek a veristanaturalista színjátszás kibontakozása idején szerepeltek Budapesten, amikor a magyar színházművészet fejlődése megtorpant. A szerzői munkásság és az adekvát színpadi megjelenítés találkozásából születő olasz előadások a hazai közönség érdeklődését is fokozatosan felkeltették és így hozzájárultak az ízlés átformálásához, a megkésett naturalizmus színpadi térhódításához. A Vígszínház megszületésével kezdődő folyamat a Nemzeti Színház számára versenyhelyzetet teremtett, ezért az akadémikus-konzervatív játékstílust modernebb színpadi kifejezés váltotta fel. A század első éveiben az együttes személyi felfrissítése Váradi Aranka, Pethes Imre, Odry Árpád, majd Rajnai Gábor, Bajor Gizi, Tasnády Ilona, Kürti József és mások bekapcsolódásával - meg is történt. A fiatal művészek játéka teremtette meg a Nemzetiben az új stílust akkor, amikor a főváros új színpadain már a naturalizmus jutott uralomra. 35
