Nyerges László: Carlo Goldoni színművei Magyarországon (OSZM, Budapest, 1992)

BEVEZETŐ - 4. A vándorlás éveinek előadásai

E helyen emlékeztetnünk kell arra, hogy a La finta ammalata című Goldonikomédia németből magyarított és a Tettetett beteg címen játszott változatát tévesen Moliére -nek tulajdonították. Erdélyi adataink ennél bonyolultabb képet mutatnak. Az 1799-1810 közötti időszakban játszották a komédiát A tettetett beteg kisasszony címen, az erdélyi Seelmann Károly fordításában, de Tettetett beteg címen is, Moliére szerzőségét és Kelemen László fordító személyét jelölve. Rendelkezünk mindkét előadás színlapjával, így megállapíthatjuk, hogy a két szereplista, egy jelentéktelen eltéréstől eltekintve egymással teljes mértékben egyező szereplőket tartalmaz, sőt a Pesten játszott komédia szereplői is azonos neveket viselnek. Minthogy A tettetett beteg kisasszony bemutatója zajlott le először - 1795-ben -, a Tettetett beteget pedig csak 1803. május 8-tól kezdődően játszották, azt feltételezzük, hogy az utóbbi komédia-változatot a társulat magától a fordítótól ismerte meg, aki már 1799-ben játszott Pesten feloszlott társulatával Nagyváradon, de a kolozsvári Nemzeti Színjátszó Társasággal megalakulása óta kapcsolatban volt. Esetünket az a kilencvenes években kialakult színházi gyakorlat magyarázza, amely szerint egy drámai művet kétszer is lefordítottak, külön a pesti, másszor a kolozsvári színtársulat használatára. A színház működéséhez, vonzerejének fenntartásához szükség volt az újabb és újabb szövegekre, de gondolnunk kell arra is, hogy Erdély külön irodalmi életet élt, és ezt a zártságot azután a személyes érintkezések, utazások, vendégszereplések szaporodása oldotta fel. Az Erdélyi Nemzeti Játszó Társasághoz fűződik Goldoni talán legsikeresebb komédiájának, a Két úr szolgájának magyarországi bemutatója, 1799-ben, Debrecenben, Sághy Ferenc társulati tag fordításában, amelyet azután 1822-ig tizenöt alkalommal adtak elő Kolozsvárott, Marosvásárhelyen, Nagyváradon, majd ugyanebben a fordításban, 1807-től kezdődően Pesten is. A debreceni színlap „Ama híres Goldoni Olasz írónak" műveként jelöli a komédiát, amelynek főszerepeit Kótsi Patkó János és Láng Ádám János játszotta, de kisebb szerepben fellépett a magyarítást végző Sághy Ferenc is. A VÁNDORLÁS ÉVEINEK ELŐADÁSAI Az első magyar színtársulat felbomlása után Pest-Buda magyar nyelvű színjátszásában tizenegyéves törés következett be, és ez Wesselényi Miklós kolozsvári színészeinek Pestre érkezéséig tartott. Nyolc pesti esztendejük - 18071815 - műsorán többek között a korábban már bemutatott Goldoni-darabok Deákos lány, Két úr szolgája, A tettetett beteg kisasszony - szerepeltek. Goldonivonatkozásként említhejük A csacsogó címen játszott komédiát (1808), amelyet Meszlényi Molnár János fordított Wilhelm Gotter Die Basen című komédiájából. Gotter Luigi Riccoboni Les caguetes című színművét dolgozta át, és ez a változat Goldoni Pettegolezzi delle donne című komédiájából született. Goldoni maga is elismerte a jogosultságát annak, hogy egy színpadi mű szövegét a helyi viszonyokhoz alkalmazzák. „.... ha valaki megkísérel egy dara22