Nyerges László: Carlo Goldoni színművei Magyarországon (OSZM, Budapest, 1992)

BEVEZETŐ - 3. Az erdélyi játékszín műsorán

középszerűségeim." Majd a továbbiakban így folytatja „Vígjátékot adunk mi elő, mert még a Tragédiának érettebb ideje a mi Culturánk Gráditsának fentebb való fogann áll: Az Isten adja, hogy a tökéletességnek ennyi próbájával is szolgálhassunk." 2

6 De alkotómódszerében is fellelhető a Goldonival való rokonsága, amennyiben lazaszerkezetü darabjait néhány hét alatt készítette el, és a komédia szövegét azután a játszókkal együtt, kollektív alkotásként öntötte végleges formába, így születtek színpadi müvei, amelyek részben az iskoladrámák közjátékaival mutatnak rokonságot, részben parodisztikus és groteszk vonásaik miatt a bécsi színpad termékei, a krajcáros komédia, a helyi, reális elemekben bővelkedő Localposse jegyeit viselik. Valóban csak sajnálni lehet, hogy az ilyen eredeti drámaírói tehetség és az első magyar színtársulat között nem jött létre találkozás. A társulattal való kapcsolat keresésén túl jó barátjától, Mátyási Józseftől is kaphatott ösztönzést a színmüvek fordításához. (Amint arról már szóltunk, Mátyási A kavalér és a dáma című Goldoni-fordítását 1794 júliusában, tehát Csokonai Magyar Mercuriusban megjelentetett ajánló jegyzéke előtt már játszották). Goldoni mindenképpen példaként szolgálhatott Csokonai számára, mivel költőnk maga is úgy ítélte meg, hogy a színház a jó erkölcsök iskolája, amelyben az ifjakat az érdekes jellemek sorsából sugárzó nemes érzések teszik jobbá. A nézőket elragadó nemes érzéseken nem annyira a rokokó ízlés által diktálta finomkodást-kényeskedést, hanem eleven természetességet és valószerűséget kell érteni. Csokonai - Goldonihoz hasonlóan - kiemeli és a költészet egyik alapvető ismérvének tekinti a valószerűséget - „ verisimilitudo" a komikum céljául pedig - amint azt a Dorottya előszavában olvashatjuk - „ az emberi szív jó vagy rossz, nemes vagy erőtlen, okos vagy bohó voltának előadását" jelöli meg. Ha fentiekhez soroljuk az igen nagy „praecisioval" megrajzolt „charaktereket és környülállásokat", megállapíthatjuk, hogy Csokonai ars poétikája alapvető elemeivel igen közel áll Goldoni esztétikájához. A pesti magyar színjátszóknak fordította az erdélyi Koré Zsigmond, festő és drámaíró a Cselédes atya című vígjátékot II padre di famiglia című Goldoni komédiából. A fordítás kéziratban maradt fenn, színpadi bemutatójára nem került sor. AZ ERDÉLYI JÁTÉKSZÍN MŰSORÁN A kezdetekről szólva, Erdélyben is a német társulatokra kell emlékeztetnünk. Nagyszebenben A tettetett beteg kisasszony említett, 1778. évi bemutatását további előadások, így Christoph Seipp társulatának 1788. évi fellépései követték, aki 84 vígjátékot játszott, köztük a Die verstellte Kranket is, amelyet a Pressburger Zeitung előrejelzésének tanúsága szerint még 1790. június 9-én is műsoron tartott és Pozsonyban is játszott, „ein Lustspiel nach Goldoni" jelöléssel. 2

7 Úgy tűnik, hogy az egyik legszívesebben fogadott Goldoni-komédiáról van szó, amit az is bizonyít, hogy a magyar nyelvű, kolozsvári bemutató - 1795. november 29. - után a társulat 1810-ig 11 alkalommal adta elő. 21