Nyerges László: Carlo Goldoni színművei Magyarországon (OSZM, Budapest, 1992)

BEVEZETŐ - 1. A főúri színjátszásban és a német vándorszínészet műso-rán 1707-1793 között - 2. Az első hivatásos magyar színtársulat műsorán

tagokat, igyekezzenek mindenkivel jó barátságban lenni, de senkivel sem bizalmaskodni, és a pletykák, rosszindulatú híresztelések elöl elzárkózni. Ugyanígy a jó légkör feltételének lehet tekinteni Goldoninak azt az intelmét, hogy „...nem a nagy szerep, hanem a jó szerep szerzi meg a színész számára a közönség megbecsülését." - Hilverding ennél jóval drámaibb képet fest. Szerinte a jó színészt irigyek, intrikusok veszik körül, akikkel szemben természetétől idegen maszkot kénytelen viselni vagy hízelgéssel próbálkozni. Amennyiben ezt megalázónak tartja, megsemmisítik, a középszerű színészek szövetkeznek ellene, és bármit tesz, minden alakítását kritikával fogadják. A „kis szerep" kérdését Hilverding is érinti, és megállapítja a kilencedik számban, hogy „egyetlen szerepet sem lehet kicsinek mondani, indokolatlan tehát, amint sokan egy-egy szolga-szerepről szólva azt mondják: 'Ilyen semmiségért, három szavas szolga-szerepért átöltözni sem érdemes.'" Hil ver dinget és társulatát 1780-ban már Pesten találjuk, ahol a Duna-parti Rondellában daljátékot mutattak be. Színháztörténetileg érdekes ez a pillanat, amennyiben a Singspiel először jelenik meg a pesti színpadon. Amint azt Kindermann megállapítja: „Sein Spielplan spiegelt alle Stufen der aufklärischen Entwicklung von Gottsched bis zu Lessing hin." 1

3 Hilverding határozottan szakított a rögtönző játékkal és műsorára kizárólag szabályos színműveket vett fel. Amikor 1781-ben félévet társulatával Kassán töltött, bár csak deszkabódéban játszott, itt is a jó ízlés és a kultúra terjesztőjének mutatkozott. Goldoni, Garrick, Voltaire, Destouches színműveiből készült átdolgozásokat mutatott be, és műsorának gerincét a polgári drámák alkották. 1

4 Kétségtelen, hogy Hilverding igényes, széles látókörű színházvezetése megfelelt a jozefinista időszak általános kultúrpolitikai törekvéseinek, a felvilágosodás racionalista egyszerűségének és annak a színházeszménynek, amely az intézmény feladatául a nép nevelését, ízlésének formálását és erkölcsének javítását jelölte meg. Az a nagy számú Goldoni-komédia, amely a mellékelt játékrenden 1751-1840 között szerepel, bőségesen igazolja, hogy ezek a hazai német színpadokon szólalnak meg először. AZ ELSŐ HIVATÁSOS MAGYAR SZÍNTÁRSULAT MŰSORÁN Bessenyei György egy nemzet kultúrájának értékét azon mérte le, hogy mennyire fejlett drámairodalma és színházművészete, az egyén műveltségét pedig azon, mennyire becsüli az említett értékeket. Számára a kultúra egyet jelentett a magyar nyelv kiművelésével, ami alapjában meghatározza a dráma és a színház kultúrális jelentőségét. Mind határozottabban megfogalmazódott a morális színház és a patrióta színház iránti igény. A korabeli sajtó - Hadi és Más Nevezetes Történetek - hangsúlyozza, hogy a színházak a szórakoztatás mellett egyúttal „... a jó erkölcsöknek, a környülállásokhoz szabott szép okos viselésének és Nyelvnek Oskolái" - amelyekben a virtus (a polgárerény) eleven színekkel előadott példázatai követésre serkente16