Nyerges László: Carlo Goldoni színművei Magyarországon (OSZM, Budapest, 1992)

BEVEZETŐ - I. GOLDONI SZÍNMÜVEI MAGYARORSZÁGON MEGJELE-NÉSÜKTŐL A NEMZETI SZÍNHÁZ MEGSZÜLETÉSÉIG (1759-1841)

előadásokra alkalmanként beengedték a városi polgári közönséget is, és a társulat számos alkalommal fellépett a városi színházban. Erdődy gróf halála után, 1789-ben Hubert Kumpf egész társulatával Pestre szerződött, ahol a teljes pozsonyi műsort bemutatta, így járulva hozzá az opera-műfaj térhódításához a magyarországi polgári színpadon. Ot olyan operát ismerünk, melynek librettóját Goldoni készítette, és előadására Erdődy színházában került sor: - Wenn sich zwei zanken, freut sich der dritte (Két veszekedő közt a harmadik nevet), 1785; - Die Gastwirtin (A fogadósnő), 1785; - Die Liebe unter den Handwerksleuten (Kézműves szerelem), 1788; - Die schlaue Witwe (A ravasz özvegy), 1788; - Die Dorfdeputierten (Faluküldöttség), 1788. Dokumentumok híján az előadások részletei nem ismeretesek. A magyarországi arisztokrata színházban Goldoni fogadtatásával kapcsolatban néhány jellemző kortörténeti tényre érdemes figyelmeztetnünk. Láttuk, hogy ez a színjátszás erősen kötődött a családi alkalmakhoz, ünnepélyekhez. Az udvari nyilvánosság eme jellegzetes megnyilvánulása esetében a színházi előadás elsődleges célja tehát a szórakoztatás, az ünnepi külsőségekkel, a látványossággal a ház presztízsének fokozása volt. Goldoni Magyarországon való megjelenésének ideje a magyar rokokó virágzásával esik egybe. A rokokó ábrázolás a grandiózusról a dekoratív jellegű részletezés felé tolódott el, ennek megfelelően előtérbe került a miniatűrvonzalom, az analízisre való törekvés. A barokk monumentalitását intim zeneiség, fetőiség váltja fel: benne minden feszültség feloldódk, az ellentétek eltűnnek, minden a harmóna illúziójában ringatózik, és a cél, hogy ezt az illúziót semmi ne zavarja. Az olasz opera buffa mindezeket az ízlésbeli igényeket kielégítette, így érthető, hogy arisztokratáink, akik az európai kulturközponton, Bécsen túl, az akkor államhatalmilag a Habsburg monarchiával egységes Észak-Olaszország kultúrája és művészete iránt is vonzódtak, Goldonit, a librettóírót is szívesen fogadták. Tudni kell azonban azt is, hogy a librettók figurái nem hősök, hanem köznapi figurák, akiket az egyéni boldogság, a szerelmi érzés foglalkoztat, és csak ennyiben kifejezői a felvilágosodás szellemének, a racionalizmusból és a szentimentalizmusból táplálkozó optimizmusnak. Mint az opera-librettók esetében, a komédiákkal kapcsolatban is érvényes a megállapítás, hogy bécsi közvetítéssel, német vándortársulatok előadásaiban, majd a magyarországi kőszínházi építkezés megindulását követően - Sopron, 1768-69 - a német színházakban kerültek színre. Városaink polgárainak zöme német anyanyelvű volt, így minden Bécsből jövő művészeti hatást érdeklődéssel fogadott. Mivel Goldoni komédiáinak bécsi fogadtatása a szerző darabjai magyarországi bemutatásához mintegy előzményként tekinthető, érdemes néhány pillantást vetni arra, hogyan jelentek meg Goldoni komédiái Bécsben. 7 Az udvari opera-divatnak hála, a velencei szerző neve már a XVIII. század közepén ismert volt Bécsben. Goldoni színpadi bemutatkozása 1751-re tehető, 12